Üvegplafonba ütköznek a populisták
A kommentár szerint a demokráciát nem lehet siránkozó gyerekekre bízni. Az osztrákok nem hagyták, hogy elvarázsolják őket egyszerű jelszavakkal, amelyek félelmet keltenek a hideg, ellenséges külvilággal szemben. Az idei év rettenetes volt, a Nyugat csaknem elvesztette a saját magába vetett hitét. A demokrácia védelmezői azonban lassan kikeverednek a bénultságból. A küzdelem a felvilágosodásért és az őszinteségért folyik, és itt a főáram erőinek együtt, erővel kell fellépniük, hiszen az alapértékek megőrzése a tét. Jelenleg a jobboldali populizmus elhárítása a fő feladat, amihez szövetségeket kell kötni. Semmi aggály, a politikai inga úgyis visszatér a másik oldalra. Amerikában sem valószínű, hogy Trump után a világvége jönne, hanem egy liberális demokrata. De Bécs azt jelzi: tenni kell érte, fel kell venni a harcot.
A Le Monde elemzése úgy ítéli meg, hogy Ausztriában és Franciaországban is üvegplafonba ütköznek a populisták, de hogy győzhessenek az ellenük fellépő erők, ahhoz bizonyos radikalizmus és igazi választási lehetőség szükséges. Van Der Bellen sikere folytán az osztrákok szerencsére nem billentek el az Orbánnak és Kaczyńskinak kedves illiberalizmus felé, Bécsnél megállt a populista dominóhatás. Az olasz miniszterelnököt viszont legyűrték a populisták, a régi gárda tagjai, akik azon vannak, hogy semmi se változzon. Ám az olasz eredményből reményt lehet meríteni; sorra elvesztik a népszavazásokat azok, akik kiírják. Lásd a Brexitet vagy éppen Orbánt, aki politikailag vereséget szenvedett, hiszen érvénytelen volt a referendum. Az Egyesült Államokban ugyanakkor Trump futott be, mert nem volt megfelelő ellenjelölt, és ez meg akkor is így van, ha Clinton több voksot szerzett, mint riválisa.
Van Der Bellen azért nyerhetett, mert nem tartozik a két nagy párthoz, amely a háború óta felosztotta egymás között az országot. De mindenekelőtt a nyugati, Európa-barát Ausztriát védelmezte, amely ellenáll a balkáni démonoknak. Öt hónap múlva nagyjából ugyanez lesz a tét Franciaországban is. Ha a jobb- és a baloldal harapófogóba veszi Le Pent, és megfelelő alternatívát kínál, akkor a franciák is megmutatják, hol van a populizmus számára a felső korlát.
