Tovább a tuđmani úton

Kolinda Grabar-Kitarović, Horvátország újonnan megválasztott és egyben az ország első női államfője első győzelmi beszédében nemzeti egységre szólított fel, majd elsietett a zágrábi Száva utcába, ahol a szélsőjobb vasöklének számító háborús veteránok már három hónapja tüntetnek a „hazaáruló, jugoszláv irányultságú, kommunista” kormány ellen. Ezek közül a „jugoszlávság” a legsúlyosabb bűn a horvát jobboldal szemében.

Nos, Grabar-Kitarović asszony megnyugtatta a sátorozó veteránokat, hogy többé senki sem fogja polgárháborúnak nevezni a „mi honvédelmi harcunkat” (gyengébbek kedvéért: az 1991–1995-ös délszláv háborúk). Azt is mondta, hogy Horvátország független és önálló állam, nem pedig régió, ahogyan egyesek szeretnék besorolni. „Ott folytatom, ahol dr. Franjo Tuđman elnökünk megállt.”

Hátsó szándékok

Világos beszéd ez a háborús Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) tagjától és immár megválasztott elnökjelöltjétől. A fiumei születésű KGK (ahogyan a horvát médiában nevezik) nem újonc a politikában, sőt. Volt washingtoni nagykövet, külügyminiszter (vezetésével fejezték be a horvátok az EU-val a csatlakozási tárgyalásokat), majd a NATO-főtitkár nyilvános diplomáciával megbízott helyettese. Innen vett ki fizetetlen szabadságot, hogy megnyerje az elnökválasztást. Ellenfele Ivo Josipović még hivatalban lévő államfő volt (február közepén lesz a váltás a Pantovčakon), akit a most kormányzó középbal koalíció vezető pártja, a szociáldemokraták támogattak.

Elemzők most sem értenek egyet abban, hogy ki kinek volt terhesebb: a kormány az államfőnek vagy fordítva. A lagymatag, flegma és elsősorban gazdaságpolitikában teljesen kudarcos Milanović-kormány vagy a jogászprofesszor, zeneszerző Josipović, aki igazából nem tudott kiállni a baloldali, antifasiszta értékeket valló szavazótáborának elveiért. A „patrióta” szólamokat pedig, úgy látszik, a horvát szavazók többsége is jobban szereti az igazi nacionalistáktól hallani. Úgy hitelesebbnek tűnnek.

A választási kampány nem válogatott az eszközökben, és a baloldalnak ebben is volt egy súlyos baklövése. Talán a horvátok képzelt vagy valós macsóságára akartak rájátszani, amikor a kétgyermekes, kétségtelenül attraktív Kolinda Grabar-Kitarovićot Barbie-nak nevezték el, vagy csak úgy emlegették, hogy „Az asszonyság” (Gospođa). A szerbiai média természetesen ennél sokkal tovább ment: az Informer nevű belgrádi, az utolsó hazugságig kormányhű bulvárlap exkluzív pajzán képeket közölt egy meztelenkedő szőkeségről, azt állítva, hogy a Gospođa látható a képeken. A hamisítás nyilvánvaló volt, a lap főszerkesztőjének nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie.

Egyébként Szerbiában nem fogadták derűs belenyugvással az új horvát államfő első nyilatkozatait, főleg amikor azt mondta, hogy harcolni fog a határon túli horvátok jogaiért, például Szerbiában és a Vajdaságban is. Abból, hogy KGK külön említette a két entitást, azt a következtetést vonták le, hogy a tartomány függetlenségéért száll síkra. Persze, ismerve a délszláv térség kusza gondolatvilágát, a hátsó szándék mindig is magától értetődő.

Kölcsönös népirtás

Ennél valamivel komolyabbak azok az üzenetek, amelyeket a megválasztott elnök asszony Bosznia irányába küldött. Támogatni fogja ugyanis az ott élő horvátok egyenjogúságra való törekvéseit, beleértve egy esetleges harmadik entitás megalakítását is. Erről azt kell tudni, hogy az 1995-ös daytoni megállapodások értelmében Bosznia és Hercegovina két entitásból (tulajdonképpen tagállamból) áll: a bosnyák–horvát föderációból és a Szerb Köztársaságból (Republika Srpska). A történelem során többször volt szó a harmadik entitásról is, úgy, hogy a boszniai horvátok megalakítanák az úgynevezett Herceg-Boszniát. Legutóbb, amikor egy ilyent kikiáltottak a délszláv háborúban, a horvátok és a bosnyákok kölcsönösen elkezdték népirtani egymást. Akkor ott Tuđman megállt.

A közvetlen választást maga mögött tudó mindenkori horvát államfőnek valamivel szélesebb körű a mandátuma, mint – mondjuk – a kinevezett magyarnak vagy németnek, és két dologba van beleszólása: a nemzetbiztonságba meg a külpolitikába. Ebbe tehát beletartozhat a szomszédoknak való üzengetés, habár nem biztos, hogy a kölcsönös bizalmat ápolgatja. Amire azonban semmilyen befolyással nem lehet, az a gazdaságpolitika. Grabar-Kitarović asszony azonban mintha erre is fittyet hányna. A győzelem utáni első napokban már felvetette egy összpárti egyeztetés lehetőségét (az ő elnökletével) a gazdasági bajok felmérése céljából, és ha nem lehet segíteni rajtuk, akkor előrehozott választásokat kell tartani. A mostani balközép kormány mandátuma az év végén jár le. Ezzel megkezdődött a parlamenti választási kampány.

A felmérések szerint az ellenzéki Horvát Demokratikus Közösség szinte biztos sikerre számíthat. A Zoran Milanović vezette kabinet semmilyen eredményt nem ért el a gazdaságpolitikában, és kudarcán még az sem enyhít, hogy formálisan a szocdemekkel az élén lett Horvátország több mint másfél éve az EU tagja. Csak egyetlen adat az áldatlan helyzet illusztrálására: a munkanélküliség 20 százalék körül van, a fiatalok körében több mint 40 százalék. Ezt még fokozhatja az a napokban elterjedt információ, hogy a horvát olajvállalat, az INA többségi tulajdonosa, a Mol fel akarja számolni a sisaki kőolaj-finomítót, és az INA kútjai voltaképpen a Mol kiskereskedelmi egységeivé változnának, amelyek feladata csak az importált magyar üzemanyag árusítása lenne. Ez másfél ezer munkahely elvesztését jelentené.

Kérdés, hogy a Milanović-kabinet felveszi-e a kesztyűt. Ha igen, akkor a következő hónapokban forró politikai időszak vár Horvátországra. Alkotmányjogilag a szocdemeket (plusz koalíciós partnerek) semmi sem kényszerítheti a mandátumuk lerövidítésére (kivéve bizalmatlansági szavazás esetén), viszont a jobboldal parlamenten kívüli folyamatos nyomásgyakorlással szinte háborús állapotokat teremthet. Ne felejtsük el, hogy KGK-t nemcsak a volt háborús párt, a HDZ támogatta, hanem a még szélsőjobboldalibb pártok is. Lesz még itt „hazafias” tombolás, kommunistázás, csetnikezés.

Kemény hangadók

Maga a HDZ is radikalizálódott, miután Ivo Sanadernek, a most éppen börtönben ülő egykori miniszterelnöknek sikerült pacifikálnia a Tuđman-féle ultrákat a pártban. Csak hát közben belebukott a korrupciós botrányok sorozatába. Ide tartozik az a tízmillió eurós tétel, amelyet a horvát hatóságok szerint a Mol vezérigazgatójától kapott, hogy a magyar olajvállalat megszerezze a többségi tulajdont az INA-ban. Ebbe belebukott a párt is, és négy évvel ezelőtt simán elveszítette a választásokat. A titkosszolgálatok egykori főnöke, Tomislav Karamarko vette át 2012-ben a párt vezetését, azóta ismét a keményvonalasok a hangadók.

Franjo Tuđman meg lenne elégedve.