Történelemóra Fraknó várában

Összesen 32 hadi zsákmánnyal megrakott kocsi, 800 ló, 5 teve, 2 zászló és 11 lobogó tartozott ahhoz a hadi zsákmányhoz, amelyet Esterházy Miklós a török csapatoktól megszerzett, s amelyet 1624. január 24-én ünnepi pompával a bécsi udvarban átadott a császárnak.

Miklós herceg és fiai, elsősorban László és Pál arra tették fel életüket, hogy a magyar népet és persze birtokaikat - megvédjék a nyugat felé nyomuló törökökkel szemben. Sikeresek voltak, kisebb csatákban és stratégiailag meghatározó hadműveletekben egyaránt helyt álltak.

Pál herceg Passauba menekítette a magyar koronázási jelvényeket, 20 ezer katona főparancsnokaként Károly lotaringiai herceggel és Lajos badeni őrgróffal együtt harcolt Buda visszafoglalásáért, és 1683-ban ott volt a Bécset ostromlók elleni seregben is. A fenyegetettség, a török veszedelem végül az 1699-es karlócai béke megkötésével szűnt meg. A győzelem nem csak diadal volt, az Esterházy családot súlyos veszteség is érte: az 1652-es vezekényi csatában Pál fivére, László és három unokatestvérük életét vesztette, nem beszélve a civil lakosság áldozatairól. A háború végére Pál herceg 10 ezer alattvaló elvesztését és összesen 2 millió forint anyagi kárt tartott számon.

A törökkori gyűjtemény, amelyet idén május közepétől tekinthetnek meg a látogatók, jelentős kultúrtörténeti ereklyének számít. Egyes darabjai nemcsak a török hadtudomány megértését segítik, hanem arról is tanúskodnak, hogyan érintette az Esterházyakat a 17. században a kelet felől érkező veszedelem.

A kései utódok a diplomáciai kapcsolatok révén a család birtokába jutott ajándékokat és a hadizsákmányokat egyaránt megbecsülték és elhelyezték a fraknói várban berendezett Esterházy-kincstárban.Aki megtekinti ezeket a tárgyakat, meggyőződhet arról, hogy ott a helyük. Legyen az íj – és nyíltartó tegez, íj, lószerszám vagy sátor, mind nemes anyagból mívesen megmunkálva készült.

A török gyűjtemény mostani bemutatását megelőzően aprólékosan megvizsgálták Isztambul fontos gyűjteményeit is, de górcső alá vették a többi Esterházy gyűjteményt is. Ez a kutatómunka érdekes ismereteket eredményezett. Kiderült, hogy bizonyos tárgyak eddig kevés figyelmet kaptak, pedig azt méltán megérdemelték volna. Sikerült azonosítani a zászlógyűjteményben egy eredeti török darabot, a textíliák közül pedig előkerült egy aranyozott ezüstdróttal hímzett nyeregtakaró, amely nagyon hasonlít a török eredetű nyeregtakarókkal. Eközben nem maradt rejtve míves kidolgozottságuk. Azonosították egy sátor maradványait, és így meg tudták határozni a textília funkcióját és jelentőségét. Egy korábban figyelemre alig méltatott, aranyból és ezüstből készült, türkiz- és rubinberakásos medalion formája és kidolgozása arra engedett következtetni, hogy a díszes tárgy egy török lószerszám része lehetett.

A raktárból előkerültek török kori témájú festmények is, például egy négyszer két méteres nagyságú kép Pápa török bevételéről. A festmény olyan meggyőző erővel ábrázolja a támadó török had átlátható szerkezetét és az egységeknek kiosztott feladatokat, hogy nézője szinte úgy érezheti, terepasztal előtt
áll.

Az emelvényeken és a vitrinekben bemutatott 17. századi kincseknek mintegy keretet adnak a falakon elhelyezett csataképek, családi és uralkodói portrék. A kiállítás középpontjában pedig a híres török díszsátor áll.

A festmény története

Pápa a 16. században Győr stratégiai fontosságú elővárának számított, és kulcsfontosságú szerepet játszott Bécs védelmében. A gondos védelem - háromezer méter hosszú, vizesárokkal ellátott városfal, földdel feltöltött cölöpsorok és fapalánkok, az északi oldalon folyó patak, a keleti mocsaras tó –1594-ben mégiselesett, és 1597-ig török kézen maradt. Felszabadulása és Esterházy László gróf Pápa főkapitányává történt kinevezése (1648) között 50 év telt el. A fiatal grófot azonban hamarosan a harcba szólította a kötelesség a török ellen. 1651-ben részt vett a hadjáratban Segesd ellen, a következő nyáron a vezekényi csatában (a mai Szlovákia területén) három unokatestvérével együtt életét vesztette. 1683-ban a törököknek sikerült újra elfoglalniuk Pápát, uralmuk ekkor azonban már csak néhány hónapig tartott.

A Pápa és a Pápa környéki csaták művészeti ábrázolása a 16. és a 17. században gyakori volt. Bár Pápa már Esterházy Miklós és Nyáry Krisztina 1628-as frigye óta a család birtokaihoz tartozott, Pápa elfoglalásának témája csak 1700-tól fedezhető fel a családi gyűjteményben.

A mostani kiállításon bemutatott nagyméretű festmény elsősorban a történeti érdeklődésről valamint a család és a nemzet történetének összefonódásáról tanúskodik. A kutatások folytatódnak, eddig nem sikerült pontosan megállapítani a festmény keletkezésének idejét, de feltételezhető, hogy az ismeretlen alkotó ténylegesen Pápa elfoglalását örökítette meg.