Törökország: egy lépésre az egyszemélyes demokráciától
Az átalakítás alapos politikai reform, amellyel Törökország szakít a parlamenti rendszerrel, a fékek és ellensúlyok rendszerével, s gyakorlatilag „egyszemélyes demokráciává” alakul. Az ellenzék értékelése szerint Törökország ezzel tekintélyuralommá alakul, Erdoğan hívei viszont azzal nyugtatják a társadalmat, hogy mindössze az amerikai vagy a francia modell honosításáról van szó. Joggal tartanak azonban a török demokraták a változásoktól, hiszen az ország az elmúlt években rohamos gyorsasággal szakít az európai parlamentarizmus modelljével s válik egypárti uralommá, ahol az elnök egyre monarchikus jogosítvánnyal él. Ha megszavaznák az alkotmánymódosítást, Erdoğan további tizenkét évre betonozná be magát a hatalomba.
Az új alkotmány megengedné, hogy az elnök megőrizze kapcsolatát az őt jelölő politikai párttal – Erdoğan a kormányzó AKP párttal, amelynek társalapítója volt. Az elnök a parlamenti többségtől függetlenül nevezheti ki a és mentheti fel a főtisztviselőket, minisztereket. Ő lesz a kormány feje is. Alelnököt nevezhet ki, akár többet is. Beleavatkozhat az igazságszolgáltatás menetébe. (Erdoğan a bíróságokat és ügyészséget azzal vádolja, hogy a gülenista mozgalom befolyása alatt állnak, márpedig a hivatalos álláspont szerint a 2016. júliusi puccskísérletet az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülen muzulmán hittudós kezdeményezte.) Végül az elnök joga lesz a rendkívüli állapot kihirdetése.
Tavaly július óta Törökországban rendkívüli állapot van, tízezrek vesztették el állásukat, ezrek vannak börtönben. Naponta jelennek meg hírek letartóztatásokról. A múlt héten az isztambuli műegyetem (ITÜ) közel száz oktatóját tartóztatták le. Ehhez elegendő volt, hogy egy olyan levelezőrendszert használtak, amelyet állítólag a gülenisták számára fejlesztettek ki.
A rendkívüli állapot az amúgy is korlátozott sajtószabadságra mért súlyos csapásokkal járt. Szerkesztőségeket zártak be, újságírók, írók, szerkesztők vannak börtönben. Eközben folyik az Erdoğannal és pártjával nem rokonszenvező vállalkozók kisajátítása, a civil szervezetek elleni hajsza. A fő ellenfélnek a gülenistákat deklarálták, de még nagyobb elánnal csapnak le a demokratikus erőkre, mindenekelőtt a baloldali kurd pártra. Miközben Törökországban egyre-másra gyilkol az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezete. Nagyon homályos eközben a török titkosszolgálat szerepe az ISIS létrejöttében.
Ebben a helyzetben kellene a török ellenzéknek felkészülnie az áprilisi népszavazásra. A török társadalom politikailag megosztott. Az AKP szavazótábora eddig általában ötven százalék körül volt. A balközép ellenzék a Köztársasági Néppárt (CHP) és a kurd Népek Demokratikus Pártja (HDP). A jobboldali-nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) eddig ellenezte a köztársasági intézmények, az atatürki örökség felszámolását, most azonban a parlamentben ők is megszavazták az alkotmánymódosítást. Kérdéses, hogy a szavazóik akarják-e Erdoğan trónra emelését.
Erdoğan, ahogy más hozzá hasonló populista kalandorpolitikusok, feltehetően ki akarja használni a most kínálkozó Trump-momentumot a maga hosszú távú tervei megvalósítására. Egy bezárkózó és a demokratikus értékek iránt érzéketlen Amerika, amelyik inkább csak a maga ügyeivel foglalkozik, ideális a mindenféle regionális zsarnokok számára. (Az azért zavarja a török politikust, hogy Trump „iszlám terrorizmust” emleget, s áthelyezné Jeruzsálembe az amerikai nagykövetséget. Mindenesetre megüzente külügyminiszterével, aki ott volt a beiktatáson, hogy kész végigbeszélni az új elnökkel a teljes Közel-Keletet.) Erdoğan abban is bízhat, hogy Vlagyimir Putyinnal együtt intézheti az ügyeket a térségben. Ennek a nyitánya a most kezdődő asztanai Szíria-konferencia. Nagy szüksége lenne nemzetközi politikai sikerekre, amelyekkel meggyőzhetné a szavazókat, hogy személyében az oszmán nagyság tér vissza Anatóliába. A külpolitika azonban aligha lesz elegendő. A török gazdaság bajban van. A líra gyenge, az orosz turisták majd csak nyáron hoznak pénzt, nagy a függés Európától, amelyet az AKP hevesen támad. A napokban bejelentették, Angela Merkel hamarosan Törökországba utazik. Feltehetően megkérdezi partnereit: hová is tart Törökország?
