Tisztelt Főszerkesztő Úr !
Krug Emília, az Önök érzékeny, jó tollú újságírója nagyon széles témában – az SZDSZ helyzete – egy hosszabb interjú keretében összefogott, tömör cikket írt, amelyet közösen átfésültünk, pontosítottunk, tömörítettünk, s pénteken, az újságírónő elutazása előtt közölte, hogy a véglegesnek minősített szöveget változtatás nélkül átadta közlésre.
Úgy tűnt, hogy a dolgok korrektül mennek, jó interjú készült.
Meglepetéssel és sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a rektifikált szövegből megkérdezésem és hozzájárulásom nélkül kihúztak nem lényegtelen mondatokat és jelzőket. A fontosabbakat sorra veszem:
1. Kihúzták, hogy „Magyar Bálint radikálisan szűkíteni kívánta a spektrumot”, holott ezt fontosnak tartottam, és dinamizálta a szöveget.
2. „Ám a Marx idejében létező, az emberek és állatok fizikai kihasználására épülő kapitalizmus képét a tudományos-technikai fejlődés gyökeresen megváltoztatta.”
Egy mondatba sikerült tömörítenem a szociáldemokrácia és az abból elfajult kommunizmus problémáinak forrását: figyelembe kell mindig venni a korszak tudományos-technikai fejlettségi színvonalát. (Simonyi Károly professzorom volt, mesteremnek tekintem.)
E félmondat kihúzásával sikerült lapos közhellyé degradálni mondatomat.
3. „Olyan szövegek is elhangzottak, hogy kilopták alólunk a pártot, mintha az hitbizomány volna.” A félmondat kihúzása az SZDSZ-vezetés domináns részének arisztokratizmusára és kisajátítási mentalitására utal. Ki húzta ki, és miért? Ugyan árulják már el, érdekel.
4. „Varázsütésre eltűntek a liberális nevű platformok, és Magyarék átszervezték a pártot.”
Tisztelt Főszerkesztő Úr, nem véletlenül került oda a pontosító jelző, ugyanis a szociálliberális szárny tovább működött.
5. „Mi lettünk a keleti mintaállam.” Vajon miért kellett kihúzni? Abban a ciklusban jó volt külföldi utazáson magyarnak lenni. De az SZDSZ-nek nem csekély szerepe volt a siker elérésében.
6. „– Vagyis volt miért bocsánatot kérnie Retkes Attilának.
– Volt. Nem vigasztalt minket az MDF–Fidesz székházbulija meg sorozatban a többi.
És a Tocsik-ügy nem az egyetlen. Például Kóka Jánossal is kötött szerződést az oktatási minisztérium hardverre fix áron, öt évre. Amikor meghallottam, kiabáltam: hiszen lefelé mentek a hardverárak.”
Közismert, nemcsak szakmai körökben, hogy a második ciklusban kötött szerződés a céget nemcsak felvirágoztatta, hanem jelentős extraprofithoz juttatta. Ennek a mondatnak a kihúzása (ne szépítsük) aktuálpolitikai cenzúra.
Főszerkesztő Úr, ki hatalmazta fel a cenzort, hogy megkérdezésem nélkül kihúzzon determináns mondatokat?
Kérem Főszerkesztő Urat, hogy észrevételeimet közölje lapjában, lehetőleg úgy, hogy a kihúzott szövegek környezetükkel együtt, érthető módon szerepeljenek, ahogy az egy liberális laphoz illik.
Tisztelettel:
Mécs Imre
