Time: Újraéledő régi félelmek

Akik már távoztak, azoknak a számát a Mazsihizsnél úgy becsülik: tavaly olyan ezren lehettek. Ám Facebook-fórumokon, a zsinagógákban, zsidó éttermekben egyre másra felvetődik a kérdés: menni vagy maradni? És van is miért elgondolkodni rajta: itt-ott előfordulnak antiszemita incidensek másutt is Európában, ám a magyaroknál mind gyakoribbak, ráadásul romló közgondolkodással társulnak.

Kovács András, a CEU szociológusa azt állapította meg felméréseiben, hogy 1992 és 2006 között viszonylag stabil volt a zsidóellenesség szintje. Ám akkor elkezdett romlani a gazdasági helyzet, viszont megindult a szélsőséges pártok felemelkedése, és ezzel együtt intenzívebbé vált az intolerancia. A korábbi 10-ről 20 %-ra emelkedett a buzgó antiszemiták száma.

A jelenség igen régre nyúlik vissza Magyarországon, de a rendszerváltás után ismét felütötte a fejét, ám az újfajta szabadságnak a zsidók mellett a cigányok is a kárvallottjai közé számítanak. Mindenesetre a politika a maga hasznára aknázta ki. Kovács azt mondja: az antiszemitizmust a Jobbik honosította meg a politikában és felbátorította mindazokat, akik addig csupán magukban rejtegették az effajta érzéseket. Nagy botrányt kavart Gyöngyösi Márton „listázása” és bár a képviselő látszólag visszavonulót fújt, ám február elején úgy nyilatkozott a Time-nak, hogy a zsidók valóban gyarmatosítják Magyarországot.

Kumin Ferenc azt állítja, hogy a kormány mindent megtesz a rasszizmus ellen. De Orbán Viktor csak egy hét elteltével szólalt meg a Gyöngyösi-ügyben, bár a történtek miatt szervezett tüntetésre elküldte a képviselőjét. Fellegi Tamás február végén egy kongresszusi meghallgatáson viszont elismerte, hogy a hatalom időnként túl lassan és kellő hatékonyság nélkül nyilvánul meg az antiszemita jelenségek láttán. Sokan ugyanakkor úgy vélik, hogy a miniszterelnök langyosan reagál a Jobbik retorikájára.

Feldmájer Péter úgy látja, hogy a nagypolitikában a Fidesz szigorúan lép fel a zsidóellenességgel szemben. Helyi szinten azonban gyakran együttműködik a Fidesz és a Jobbik. Emellett vannak antiszemita hangok a fiatal demokratákon belül is, és ezeket Feldmájer szerint időnként nem lehet megkülönböztetni a radikálisok véleményétől. Lásd a Bayer-Schiff András vitát, bár a Fidesz-vezérkarhoz közel álló szerző változatlanul azt állítja, hogy politikai beállítottsága és nem vallása miatt támadta a művészt.

Orbán nacionalista hangvétele szintén nem segít. A magyar hazafiság megújítására törekedve a kormány engedélyezte, hogy közterületeket nevezzenek el Horthyról, szobrokat állítsanak neki. Kumin Ferenc Nyírő József kapcsán azzal érvel, hogy alkotásai irodalmi értékük miatt kerültek bele a tantervbe, nem pedig a szerző politikai nézetei folytán. (Kertész Imre viszont kikerült a tananyagból.)

Marsovszky Magda ugyanakkor, aki a németországi Fulda egyetemén tanít, kiemeli, hogy Orbán burkoltan zsidózik, amikor idegenekről, liberálisokról, kozmopolitákról beszél – ezek a megfelelő kódszavak. Ám azt még a politikus ellenfelei sem állítják, hogy antiszemita lenne. De lehet, hogy a változó, egyre konzervatívabb Magyarországon a választások közeledtével toleránsabbá vált mások iránt, mármint ha náluk tapasztal ilyesmit. Krekó Péter úgy ítéli meg: a Fidesz érzi, hogy a Jobbik jelenti a legnagyobb fenyegetést.

A BetShalom zsinagóga elnöke azt mondja: ha az emberek azt hallják, hogy ilyen hangot használnak a parlamentben, vagy a sajtóban, akkor utána ők sem átallnak mocskos zsidókról beszélni a bevásárló központban. Az eredmény azután az, hogy sok zsidó azt gondolja: jobb ha eltitkolja hovatartozását a nyilvánosság előtt. Ez a félelem éppen akkor tör a felszínre, amikor Budapesten virágzik a zsidó kultúra. Tavaly különben 170-en vándoroltak ki Magyarországról Izraelbe, igaz, ebben sokaknál nemcsak politikai, hanem gazdasági okok is közrejátszottak.