Tanárok fegyverben

Magyarországon ebből a szempontból egyelőre istenes a helyzet. Bár az iskolai pofozkodások, verekedések száma (diákok között, tanár és diák, diák és tanár, illetve szülő és tanár között) aggasztóan szaporodik, az általános és középiskolákban (még) nem lövöldöznek. Az egyetlen kivétel a 2009-es csepeli eset volt, amikor a tanintézet igazgatójával és egyik tanárával végeztek a munkahelyükön, de az utóbbi tulajdonképpen csak színhelyül szolgált egy iskolai dolgozók közötti leszámoláshoz.

Amikor a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján e sorok írója tudósító volt New Yorkban, az amerikai nagyváros rosszabb hírű környékein az iskolák bejáratánál már fémkereső kapun kellett reggelenként a nebulóknak áthaladniuk, megelőzendő, hogy kést, lőfegyvert vigyenek be magukkal. Nem ok nélkül. Az iskolákban dúló halálos erőszaknak hihetetlen hagyományai vannak Amerikában. Még az Egyesült Államok sem létezett, amikor 1764. július 26-án négy, a lenape törzsből való indián (mai, „politikailag korrekt” nyelven: amerikai őslakos) tört be egy pennsylvaniai elemibe, és lelőtte az iskolamestert, valamint tíz kisdiákot.

Csípőből lőni

Különösen hírhedt esetnek számít egy 1853. évi gyilkosság, igaz, főként csak az azt követő verdikt miatt. A Kentucky állambeli Louisville-ben akkor egy Matthew Ward nevű tanuló bosszúból lelőtte az igazgatót, mert az korábban megfenyítette az öccsét. Wardot az esküdtszék felmentette. De előfordult az ellenkezője is, amikor pedagógus végzett tanulóval. 1903-ban egy dél-karolinai iskolában a tanára puffantott le egy tizenhét éves diákot, miután az kikapta kezéből a botot, amellyel körmöst akart adni neki. Az ilyen és ezekhez hasonló eseteknek se szeri, se száma. Az amerikai újságok nap nap után számolnak be iskolai lövöldözésekről. Hogy csak a legfrissebbeket említsem: szeptemberben egy massachusettsi középiskolában egy tizennégy éves fiú lelőtte matematika-tanárnőjét, Nevadában pedig egy tizenkét éves gyerek gyilkolta meg a tanárát. Az elkövetés eszköze rendszerint pisztoly, de lövöldöztek amerikai iskolában már kalasnyikov gépfegyverrel is. A tettesek rendszerint nyilvánvaló elmebetegek, megzakkant tanulók, szülők, nemegyszer a papa vagy a mama pisztolyát elcsenő és azzal felvágó diákok.

Mindennek hátterében egyrészt az erőszak, a colt, a csípőből való lődözés vadnyugati kultusza, másrészt a lőfegyverekhez való, csaknem akadálytalan hozzáférés áll. 1775 óta különféle háborúkban összesen 1 millió 170 ezer amerikai vesztette életét. Ugyanakkor csupán az elmúlt négy évtizedben az Egyesült Államok 1 millió 380 ezer polgára halt meg lőfegyverrel elkövetett emberölés, véletlen baleset vagy öngyilkosság következtében.

Az ország alkotmányának második kiegészítése kimondja, hogy a polgárok joga fegyvert tartani és viselni. A más történelmi körülmények között született alaptörvény e pontjának érvényre jutását az egyes államokban ma már így vagy amúgy, de rendszerint korlátozzák. Kisebb mértékben Délen, ahol a Nemzeti Lövész Szövetség által képviselt fegyverlobbi különösen erős, sokkal inkább Északon. Ilyen megszorítás lehet például az, hogy nem mindenki vásárolhat lőfegyvert, de legalábbis sorozatlövőt biztosan nem; az állampolgár csak otthonában tarthat puskát, pisztolyt, és azt nem hordhatja magával, vagy ha mégis, akkor kizárólag rejtve; stb. Ez azonban többnyire megkerülhető. Gyakorlatilag bárki – akár büntetett előéletű személy vagy elmebeteg is – hozzájuthat lőfegyverhez. Például úgy, hogy nem a vásárló ellenőrzésére kötelezett üzletben szerzi azt be, hanem kéz alatt vásárolja, egy másik állampolgártól. Az amerikai újságok (különösen a déli államokban) telis-tele vannak különféle lőfegyverek széles választékát kínáló hirdetésekkel. Egy dél-karolinai városka főterén lévő bizományi üzlet kirakatában annak idején magam is láttam eladásra kínált kézigránátot.

Különösen gyakori (ez egyébként Amerikán túl sem ritkaság), hogy a puska vagy pisztoly gazdája nem tartja be a lőfegyver és a lőszer otthoni tárolásának (széfben, zárt szekrényben stb.) szabályait, és így gyermeke könnyűszerrel hozzáférhet. Ebből persze elsősorban nem is iskolai, hanem családi tragédiák következnek be.

Mindamellett az iskolai lövöldözések vannak leginkább szem előtt. A tanintézetek természetesen igyekeznek megelőzni ezeket az eseteket, ha nem is iskolarendőr, de legalábbis fegyveres iskolai őr, vagy mint több helyen nevezik: marsall alkalmazásával. Csakhogy ez rendszerint nem fér bele az iskola költségvetésébe.

Texasi törvény

A The New York Times számolt be a közelmúltban arról, hogyan segítenek ezen az érdekeltek: maguk veszik kézbe az elhárítást. Az Arkansas állambeli Clarksville-ben például egy David Hopkins nevű tanfelügyelő elrendelte, hogy a helyi elemi és középfokú tanintézetek tanárai, tanítói, iskolatitkárai, könyvtárosai, pedellusai és óvónői minden áldott nap nem látható helyen viselt kilenc milliméteres pisztollyal felfegyverkezve járjanak be munkahelyükre, hogy azzal tegyék rögtön ártalmatlanná az esetleges lövöldözőt. Igaz, az arkansasi törvények tiltják, hogy fegyveresek lépjenek egy iskola területére, de ezalól van kibúvó: megfelelően kiképzett személyek mégis megtehetik ezt. Ezért a clarksville-i iskolák dolgozói hatvanórás speciális lőkiképzésen esnek át. Ez másutt is egyre általánosabb gyakorlattá válik. A New York-i újság riportjában megszólaltat egy ohiói lőkiképzőt, aki az idén, a „pedagógusprogram” kezdete óta százhatvannyolc tanárt és tanítót tanított meg a fegyverhasználatra, és azok most a ruhájuk alá rejtett pisztollyal okítják az osztálytermekben az angol nyelvet, a számítástechnikát vagy a természettudományokat. Sok helyen azonban az amerikai pedagógusok elvből ellenzik és meg is tagadják, hogy fegyveresen járjanak iskolába, és tartsák óráikat. Talán ezzel, talán az állam jobb anyagi lehetőségeivel magyarázható, hogy Texasban, ahol a helyi törvényhozás szeptemberben külön törvényt is alkotott a gyermekek védelméről, az iskolákban speciálisan kiképzett, mentális vizsgálaton átesett fegyveres őröket kell alkalmazni. A lényeg – és ezt szorgalmazza a befolyásos Nemzeti Lövész Szövetség –, hogy a fegyverekkel fegyvert állítsanak szembe – a tiltásuk helyett.