Szerény javaslat a "haláladó" témakörében
Az Országgyűlés rövidesen napirendre tűzi az örökösödési illeték jogszabály-módosítását. Megfontolásra javasolnék egy szempontot.
Magyarországon az átlagos életkor 75-85 év. Ekkoriban egy házaspár gyermekei általában 40-50 évesek, saját életüket élik, önálló családjuk, lakásuk van. Egészségesebbek, erősebbek, mozgékonyabbak, többnyire jobb anyagi helyzetben vannak, mint szüleik. Akiknek egyetlen komolyabb vagyonuk a lakás, jó esetben még egy üdülőtelek faházzal.
Vegyük azt a tragikus eseményt, hogy az idős házaspár egyik tagja meghal. Jelenleg: a gyerekek öröklik a lakást, az üdülőtelket, az életben maradt házastárs haszonélvezeti jogával megterhelve. Remélhetőleg az özvegy és gyerekei közötti viszony harmonikus, de a magára maradó szülő anyagi lehetőségei mindenképp beszűkülnek. Egyetlen nyugdíjból nehéz megélni, ha megemelkedik is az elhunyt nyugdíjának bizonyos százalékával. Ha a lakás nagy, az özvegy nem cserélheti kisebbre, nem adhatja el, hogy egy nyugdíjasházba költözzön, nem válthatja át életjáradékra, nem tehet vele semmit, hiszen az övé csak a haszonélvezet. Ha gyermekei a legjobb érzésűek is, miért mondanának le törvényes jogaikról? Még ha anyagilag jól szituáltak, akkor sem.
Megfontolandó hát egy olyan jogszabályi módosítás, hogy egy bizonyos korhatártól kezdődően a házastársak nyilatkozhassanak közjegyző előtt, miszerint közös ingatlanuk tulajdonjoga egyikük elhalálozása esetén a túlélő házastársé legyen. Ha úgy látják jónak, minden maradhat a jelenlegi jogi szabályozás szerint.
„Végül” úgyis a gyerekeké, unokáké, dédunokáké lesz minden.
Láng Róbert
Budapest
