Szárnyaló hang, szárnyaló lélek
Még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely lemezgyűjteményét 45-ös fordulatszámú kislemezekkel alapozta meg. Időnként előveszem és meghallgatom őket, mert nemcsak a bakelit nem öregszik, hanem a jó zenéknek sincsen kora. A minap előkerestem egyet, amelyen egy szigorú tekintetű, szemüveges fiatalember látható fák között. A címe: Io di notte. Megjelenési éve 1967, előadója Al Bano. Ez volt a szárnyaló hangú olasz énekes harmadik kislemeze, az első igazi nagy sikere. Most őt várjuk június 1-én Budapestre, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra.
Egy kicsit büszke is vagyok arra, hogy Al Banót már híressé válása előtt „felfedeztem magamnak” római éveim alatt: nemcsak pompás tenorja tetszett, hanem előadásmódja is, amelybe az olasz belcanto hagyományok mellé becsempészett egy kis soul-os hangvételt is. A RAI Settevoci című tehetségkutató műsorban hallottam őt először, éppen az Io di nottét énekelte és hamarosan megajándékoztattam magam ezzel a lemezzel, B-oldalán a Bianca di Lunával, amelyről csak később tudtam meg, hogy beleszőtte Brahms I. Magyar Táncának főmotívumát.
Aztán jöttek a nagy sikerek, mindenekelőtt a Nel Sole, a La Siepe, a Mezzanotte d’Amore, a Nel Silenzio vagy az egyik nagy kedvencem, az Il ragazzo che sorride. Ezt a dalt a nagy görög zeneszerző, Mikisz Theodorakisz komponálta, Costa-Gavras Z avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című filmjének főcímzenéje volt és Al Bano a görög „fekete ezredesek” áldozataival való szolidaritásból vette a dalt lemezre. (Nemrégiben hallottam újra egy tv-műsorban és beleborzongtam). És ne felejtsük el az operához fűződő bensőséges kapcsolatát: már pályája kezdetén énekelt operaáriákat és más klasszikusokat Leoncavallo Mattinatájától Schubert Ave Mariájáig (A nagy dalköltőt filmen is megszemélyesítette), később már együtt lépett fel Luciano Pavarottival a Maestro hagyománnyá vált modenai koncertjén, de megosztotta vele a színpadot José Carreras és Plácido Domingo is.
Ugyancsak „élőben” kísértem végig annak idején románcát Romina Powerrel, „ott voltam” közös karrierjük kezdetén, de ha találkozunk, erre biztosan nem fogok rákérdezni – 11 éve elváltak, és azóta is rossz viszonyban vannak. Együtt váltak világhírűvé – a Felicitá című daluk megkerülhetetlen - de Al Bano egykori párja nélkül is a csúcson maradt, sőt, talán még felszabadultabb lett.
A májusban 67. születésnapját ünneplő énekes (eredeti nevén Albano Carrisi) szenvedélyesen ragaszkodik szűkebb pátriájához, Puglia tartományhoz, napjainak nagy részét ma is szülőhelyén, Cellino San Marcóban tölti, itt lett elismert bortermelő, és már egy üdülőfalut is létrehozott mellette. Hagyománytiszteletére jellemző, hogy annak idején földije, Domenico Modugno hatására indult el Északra, hogy híres énekes legyen, és háláját lerovandó lemezt készített és fesztiválokat rendezett a nagy előd tiszteletére.
Az énekes mélységes hívő, még tizenévesen találkozott személyesen a 2002-ben szentté avatott Padre Pióval, aki szintén Pugliában, San Giovanni Rotondóban élt. Később Al Bano szinte baráti viszonyba került II. János Pál pápával, többször is énekelt a lengyel szentatya előtt. Az utóbbi évtizedben népszerűségét humanitárius téren is kamatoztatja: először az ENSZ drogellenes kampányainak jószolgálati nagykövete lett, majd a világszervezet mezőgazdasági és élelmezési tagozatánál, a FAO-nál vállalt ugyanilyen szerepet.
Bár gyakorlott riporter vagyok, nem tudom, mit fogok először mondani, ha ott ülök majd Al Banóval szemben. Egy biztos: viszem magammal az Io di notte kislemezét, hogy dedikáltassam vele.
