Svábbogarak a bírósági teremben

A kiállítást 2007. márciusában a moszkvai Andrej Szaharov múzeumban rendezték meg olyan kortárs orosz képzőművészeti alkotásokból, amelyeket más múzeumok és galériák nem voltak hajlandóak a közönségnek megmutatni. A művek jó része ugyanis erőteljesen átfogalmazza az orosz kultúra, politika, és elsősorban az egyház több alapszimbólumát. (Az anyag

ittlátható).

A 16 éven aluliakat figyelmeztették, hogy még nem érettek a kiállítás befogadására. Az objekteket egy hamis fal mögé rejtették, látni őket csak a falon kialakított kukucskálókon keresztül lehetett, így senkit sem érhetett egy nem kívánt látvány sokkja. Jurij Szamodurov és Andrej Jerofejev kurátorok elgondolása szerint a fal az Oroszországban létező cenzúrát jelképezte, a kiállított műtárgyak zöme pedig az alkotók reflexiója volt a totalitárius társadalmakban alkalmazott tiltásokra, a szovjet idők militáns ateizmusára, a ki nem beszélt viszonyokra és a fogyasztói társadalomra.

De kik is a kurátorok? Jurij Szamodurov a kiállítást rendező

Andrej Szaharov Múzeum és Közösségi Központigazgatója, háta mögött a mostanihoz hasonló perrel a Vigyázat, vallás!címmel 2003-ban megrendezett kiállítás miatt. Az ortodox egyház akkor is magánkívül tiltakozott, a kiállítás negyedik napján néhány „istenfélő” huligán betört a terembe, festékkel leöntött és megrongált több művet. Andrej Jerofejevművészettörténész, a Tretyakov Galérialegújabb művészeti irányzatok osztályának vezetője. Ő volt a kurátora a Szoc-Art. Politikai művészet Oroszországbancímű, hatalmas botrányokkal, éles polémiával kísért tárlatnak, amely a XX. századi nem hivatalos képzőművészeti irányokat mutatta be 2007. márciusában, Moszkvában, majd 2007-2008 januárja között Párizsban. Az ottani szereplést az akkori orosz kulturális miniszter Oroszország szégyenének nevezte és megpróbálta betiltani, és ez Putyin és Sarkozy párizsi megbeszélésein is terítékre került.

Ma egyikük sincs akkori helyén. Szamodurov pénzügyi és szakmai konfliktusokra hivatkozva mondott le, Jerofejevet szakmai nézeteltérések miatt leváltották. Mind a lemondás, mind a leváltás röviddel az után történt, hogy kitört a botrány a Tiltott művészet-2006 körül.

És a botrány azonnal kitört, a fekete kaviárral beborított Istenanya, a Lenin-rend fejű Megfeszített, a McDonald’s-ot saját testeként reklámozó Krisztus kiverte a biztosítékot. Az esztétikai megközelítést elsöpörte a konzervatív, jobboldali, egyházi sajtó és a pravoszláv egyház dühödt tiltakozása. A feljelentést a „Népi Gyűlés” (Narodnij Szobor) nevű, egyházi kötődésű ultrakonzervatív szervezet tette meg - a per során a szervezet tagjai többször is vallották, hogy nem látták az inkriminált kiállítási tárgyakat.

Az egész eljárás három évig tartott. A megfogalmazott vádért: nyilvánosság előtt elkövetett gyűlöletkeltés, ellenséges érzelmek szítása, az emberi méltóság megsértése súlyosbítva azzal, hogy mindezt hivatali beosztásukkal visszaélve követték el kettőtől öt évig tartó szabadságvesztés szabható ki. Az egyház védelmezői átkokat szórtak a kurátorok fejére, és, mint ilyenkor szokás, az erre kapható sajtóban, az interneten, a bíróság épületénél tüntetők tábláin előkerültek az obligát antiszemita lózungok. (Egy kicsit előreszaladva:

bizarr jelenetekzajlottak le az ítélethirdetés alatt: egy szimpatizáló festőnek kis híján sikerült egy zacskónyi hatalmas amerikai csótányt szétszórni a dugig tele bírósági teremben – rendőrök hurcolták el, miközben az épület bejáratánál feketeinges, szakállas, jókora kereszteket szorongató férfiak ördögtől való megszállottságról szónokoltak, bent a teremben pedig szent könyveket szorongató fejkendős nénik imádkoztak). Végül az ügyész fejenként három év büntetőtelepet kért Jerofejevre és Szamodurovra, amire egész Oroszország pátriárkájának sajtófőnöke úgy reagált, hogy azért ez túlzás, de feltétlenül legyen pénzbüntetés és a foglalkozástól való eltiltás.

A két kiállításszervező meghurcolása, tágabban pedig a művészet kriminalizálása ellen tiltakoztak neves orosz közéleti személyiségek, jogvédők, művészek, a Tretyakov Képtár vezetői, neves festők és szobrászok. Írtak az ENSZ-nek, nemzetközi emberjogi szervezeteknek, Dmitrij Medvegyev elnöknek, akit figyelmeztettek, hogy a nemzetközileg elismert szakemberek elítélése „az egész orosz kortárs művészet elítélése lesz, és újabb lépés a nyílt, illetve a rejtett kulturális cenzúra bevezetése felé. ” A (világi) hatalom nyilvánosan nem nyilatkozott a perről, csak amikor már gondolni lehetett, hogy a többévi szabadságvesztés kilátása megfélemlítette azokat, akiket kellett – megszólalt a kulturális miniszter miszerint a kiállítást „morális-etikai normák szerint, nem pedig a bíróságon kell megítélni”.

Erre mondta a július 12-i ítélethozatal után a tárgyalóteremből kilépő – az ügyészség és a bíróság függetlenségéről nyilván mély ismeretekkel rendelkező – Jerofejev, hogy a kért szabadságvesztés nyilván fölülről jött intésre „szelídült” pénzbüntetéssé.” Biztos vagyok abban, hogy ott józan emberek ülnek, akik jól tudják, hogy ez a per semmi jót nem hoz az országnak. De maga az ítélet ténye azt jelenti, hogy a hatalom a szélsőséges nacionalisták mellé állt, populista álláspontja gyengeségről és belső meggyőződés hiányáról tanúskodik”– idézték a lapok a művészettörténész szavait.

Ajánlat:

A Negyelja riportja a perről.