Strázsa
Négyszintes, tömzsi, szürke panelfal az óbudai Rádl-árok hőség olvasztotta, fagyok marta parkolóplaccával szemben. U alakú épület jobb szárának vége. Csúf semmilyensége csak azt a szemet fogja meg, amelyik látni akarja. Pontosabban: azt, amelyik nem tud nem rácsodálkozni.
Fehér nyílászárói láthatóan ifjabbak az építménynél. Az első három szint üvegei mögött folyosóvégre kitett ruhaszárítók, egyiken-másikon ingek, trikók, gatyák. A második szint ablakán talán karácsonyról ottfelejtett ezüstszín matricák.
Diákok otthona most az épület, egykor honvédségi laktanya volt. Bejárata mellett rút elektromos doboz. Az ajtó mögött balra – a tegnapokban – a politikai tiszt szobája nyílt. Abban oltotta ki saját életét dacból egy raportra rendelt honvéd, a feljebbvaló asztaláról felkapott tőrrel. Még az eskü előtt történt. Egy fővel kevesebb parádézott így a kora nyolcvanas évek őszi reggelén a szovjet főtisztekkel kidíszített tribün előtt, a közeli sportpályán, hajdani gyakorlótéren. A kimaradó neve nincs már meg, de az igen, hogy a tiszt meg lett fenyítve. Amúgy a többi is mindig, ahogy az építőszázad állománya – olykor szimpla balesetek okán – szellősödött.
De azért botrányt nem kavart semmi. Egy élet, egy fenyítés. Ahol most a gallya-kérge vesztett V alakú fatorzó nyújtózik az ég felé, ott vigyázták az éjszakát az őrök. Sosem tudták, mi célja a strázsának. Hajnalonként a Római-parton épülő paneltelepre vezényelték a kaszárnya katonáit segédmunkára, napra nap. Mesterember nemigen akadt a században, köztörvényes inkább: tolvaj, rabló, garázda, s tán súlyosabb vétkű is. Meg még „politikai”. Utóbbit köztörvényesek igyekeztek óvni a jog szerint makulátlan múltú, ám törvényen belüli gazemberségekre mindig hajlamos tisztesektől s az azokhoz lojális bakáktól.
Szürke panelfal a Rádl-árok sarkán. Rejtői világot takart anno, csak mégis humortalant. Pontosabban: az sem hiányzott teljesen. Lólé Bélát is megidézi a fal, ahogy a Pók utcai panel állványzatán énekli sárga munkavédelmi sisakban, gyönyörű hangján, szörnyű angolsággal a Strangers in the Nightot. Szakadt az ember a röhögéstől.
Szürke panelfal, langyosabb éjjeleken talán szerelmes sóhajok is kihallanak mögüle, ha nyitva marad egy-egy ablak. Más okból mormogtak felszínes álmaikban múltbéli lakói. Mindegy már, tudja, aki tudja, nem része a jelennek.
A Balassi Intézet Márton Áron Kollégiumának főbejárata amúgy a Kunigunda utcában van, amelybe a Rádl-árok torkollik. Itt működik a cégtábla szerint a Szinergia Üzleti Szakképző Iskola is. A kapu felett főhelyen trikolór leng, kicsit arrébb uniós zászló. De az másik szeglet, nincs a képen.
