Strasbourg messze van
Baka András tizenhat évig Strasbourg-ban dolgozott, így viszonylag kevés élmény köti a magyar jogélethez, írja bevezetőjében a szerkesztő. De ennyire kevés? – kérdezem én a cikk elolvasása után.
A gyűlöletbeszéd az első téma. Az elnök úr semmi kivetnivalót nem talál a magyar ítélkezésben, Strasbourg-ban is hasonlóak az elvek. Védeni kell a véleménynyilvánítás szabadságát, viszont ennek jogával indokolatlanul nem szabad leantiszemitázni senkit. No comment. Értjük. Mehetünk tovább.
Orbánék elszámoltatást ígérnek. Elszámoltatásra mindig szükség van – mondja Baka úr. Na, de tudja, hogyan, elnök úr?! A válasz: „Meggyőződésem, hogy egyetlen párt sem törekszik arra, hogy jogállami követelményeket feszegessen, politikai befolyását megpróbálja kiterjeszteni a bíróságokra vagy a bűnüldöző szervekre.”
Baka úr nem emlékszik arra, hogy amikor Orbánék hatalomra kerültek, első lépésként lemondatták Györgyi Kálmánt, és egy kezes, háztáji legfőbb ügyészt neveztek ki? Már feledésbe merült Polt úr életműve? Akkoriban az ügyesebb ügyek el sem jutottak a bíróságig. (Itt szúrom be: Sólyom Lászlónak van igazsága abban, hogy nem akar egyeztetni a pártokkal. Azt gondolom, nem olyan főrendőr, főügyész, főbíró kellene, akit a pártok elfogadnak, hanem olyan, akitől kifejezetten rettegnek. Na, de ez csak egy perverz gondolat volt.)
Baka úr a megválasztása után többször nyilatkozta, hogy a legfőbb problémát az ügyek elhúzódása okozza. Felsorolnék egy párat, ahol az elhúzódás a legkisebb probléma volt. Az emberek a nagy bajt inkább az ítélkezésben látták: székházügyek, olajügyek, Sándor István és Molnár Csaba meghurcolása, Tocsik, Postabank, Ezüshajó, Defend, Kaya Ibrahim, Baumag, Torgyán-villák, Mór, Kulcsár Attila stb.
Bizony ezek és a sok hasonló ügy ásta alá leginkább az emberek jogállamiságba vetett hitét.
A beszélgetés záró részében elnök úr kifejezi hitét, sőt meggyőződését a magyar bíróságok tisztaságát, korrupciómentességét illetően.
Hát így látszott ez a messzi Strasbourg-ból.
Vas Tibor
Jászberény
