Stellas Aslanov: Ukrajna nem fordított kellő figyelmet a kisebbségi politikájára

Stellas Aslanov, az Ungvári Nemzeti Egyetem politológus professzora a The New Voice of Ukraine-nek beszélt a Kárpátalja területen élő magyarok hangulatáról és arról, hogy Oroszország hajlamos kijátszani a „magyar kártyát” Ukrajnában. A kárpátaljai magyarság a lakosság mintegy 12 százalékát teszi ki ezen a területen.

Aslanov arról beszélt, hogy a kárpátaljai magyarokra a magyar kormány már a háború kitörése előtt is kiemelt figyelmet fordított. Illegálisnak nevezi a magyar útlevelek kiadását, úgy véli, a kormány kommunikációja már akkor ukránellenes volt. A 2017-es oktatási törvény pedig tovább rontott a térség hangulatán. Noha az ukrán parlament elhalasztotta a törvény végrehajtását az ukrán nyelvű tantárgyak oktatására vonatkozóan 2024. szeptember 1-jéig, ez nem enyhítette a feszültséget a régióban. Aslanov szerint a magyar kormány nagyon élénken használja ezt a témát arra, hogy feszült helyzetet teremtsen a magyar nemzeti kisebbség jogainak ukrajnai betartása ügyében. Ez az orosz-ukrán háború megítélésére is hatott:

„A Smartpol ügynökség és az Ungvári Egyetem szociológia tanszéke által végzett felmérés szerint a Kárpátalján élő magyarok mindössze 71 százaléka véli úgy, hogy Oroszország a felelős az ukrajnai agresszióért (szemben a többi régió gyakorlatilag 100 százalékával), és mintegy 67 százalékuk ért egyet azzal, hogy Oroszország veszélyt jelent az európai békére” – mondja Aslanov.

Arra a kérdésre, hogyan viszonyulnak ma a kárpátaljai magyarok Orbánhoz, illetve általában Magyarország Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos politikájához, illetve mekkora Budapest befolyása a lakosság ezen részére, Aslanov azt felelte:

„A befolyás elég jelentős, elsősorban azért, mert a kárpátaljai magyarok fogyasztják a magyarországi elektronikus és nyomtatott médiát. A vezető magyar sajtó jelentős része pedig az Orbán-kormány közvetlen befolyása alatt áll. Ma két társadalmi-politikai szervezet képviseli a magyar érdekeket Kárpátalján: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), amelynek nagyszámú tagja és támogatója van, és a kisebbik, Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ). Mindkét szervezetnek ugyanaz a célja – a magyarság nyelvi, kulturális, vallási és egyéb jogainak védelme –, de politikai álláspontjuk eltérő. Így a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség támogatja a magyar kormányt, amely nagylelkűen fizet nekik. Ezzel szemben a Demokratikus Szövetség közelebb áll az ukrán állami politikához, hiszen a szervezet tagjai szükségesnek tartják az ukrán nyelv tanulását az általános oktatási intézményekben, és szorgalmazzák a magyarok integrációját az ukrán társadalomba. Világosan megértik, hogy háború van Oroszország és Ukrajna között, és ez nem valami »belső konfliktus«. Ez jelentősen eltér a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség álláspontjától. Fontos megérteni, hogy Magyarország külföldön élő állampolgáraival szembeni politikája nem ma alakul ki, hanem Ukrajna függetlenségének teljes 30 éve alatt épült, és most látjuk az eredményét.”

Aslanov véleménye szerint a háború kitörése óta sem csökkent az Orbán-kabinet támogatottsága, sőt, az Orbánt támogatók aránya elég jelentős. Ugyanakkor megjegyzi, hogy vannak olyan kárpátaljai magyarok is, akik a fronton, a hadsereg különböző ágaiban védik Ukrajnát. Aslanov kollégája – Fjodor Sándor professzor, Ukrajna leendő magyarországi nagykövete – adatai szerint az Ukrajnáért harcoló magyar etnikumú (tisztán magyar családban születettek) és magyar származású (vegyes családban született) állampolgárok száma jelenleg mintegy 400 körül van.

A professzor szerint aki el akarta hagyni Ukrajnát, hogy Magyarországon lakhasson, az már a 1990-es, 2000-es években megtette. De sok kárpátaljai magyar dolgozik külföldön, akik hadiállapot kihirdetése után nem tértek vissza Ukrajnába, Magyarországon maradtak. Amint véget ér a háború, Aslanov szerint többségük hazatér, de ezeknek az állampolgároknak nincs olyan politikai és ideológiai meggyőződésük, hogy harcoljanak és életüket adják az Ukrajnáért.

Arra a kérdésre, mit kellene Kijevnek tennie, illetve hogyan kellene módosítania retorikáját, hogy elkerülje az etnikai konfliktusokat a térségben, és nagyobb támogatást szerezzen a helyi lakosság körében, a professzor azt felelte:

„Az állam politikájának helyesnek és kiegyensúlyozottnak kell lennie, hiszen az etnikumközi konfliktusok a legkisebb problémákból is fellángolhatnak.

Sajnos Ukrajna függetlenségének majdnem 30 éve alatt nem fordított kellő figyelmet erre a kérdésre, és nem vezetett be megfelelő szintű etnikai-nemzeti politikát.

Az ENSZ ugyan elismerte az 1992-ben elfogadott nemzeti kisebbségi törvényt, mint a világ egyik legjobb és legliberálisabb törvényét, de az élet halad előre, és a nemzeti kisebbségek igényei ez idő alatt megváltoztak. Nemrégiben új törvényt fogadtak el, amelyhez a Velencei Bizottság (az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szerve – a szerk.) kritikus észrevételeket fűzött. Reméljük, hogy államunk politikája rugalmas, következetes lesz, és tiszteletben tartja Ukrajna minden polgárának nyelvi, oktatási, szellemi, vallási és egyéb jogait.”

(Kiemelt képünk forrása: X)