Sir John B. Gurdon – utópiából realitás
A Londonban rendezett sikeres idei nyári olimpiai és paralimpiai játékok után, újabb elismerés növeli a szigetország renoméját. Az idei orvosi és fiziológiai Nobel-díj egyik kitüntetettje a brit John B. Gurdon a stockholmi Karolinska Intézet döntése szerint. Aldous Huxley 1931-ben írt utópisztikus (rémálma?), mára realitássá vált.
– Te jó isten! – kiáltja a női hang, aki felveszi John B. Gurdon telefonját, amikor Stockholmból közlik vele a Nobel-díj odaítéléséről szóló hírt, majd berohan a tárgyalóba értesíteni Gurdont, aki éppen egy értekezleten vesz részt.
A brit tudós japán kollégájával, Jamanaka Sinjával megosztva kapta meg a legrangosabb tudományos kitüntetést. A Nobel-bizottság indoklása szerint, a két kutató úttörő felfedezései teljesen megváltoztatták a sejtek fejlődésével és az organizmuson belüli specifikációval kapcsolatos eddigi nézeteinket. A díjjal azt a felfedezést ismerik el, mely szerint: „az érett sejteket vissza lehet programozni éretlen, úgy nevezett plurpotens sejtekké, amelyekből a szervezet bármely más szövete kifejleszthető.”
Talán sokan ismerik az idézetet: „Szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyre biccenti” – hangzik el gyakorta Lenina, az 1931-ben megjelent Aldous Huxley utópisztikus regényének, a Szép, új világ (Brave New World) egyik főszereplőjének a szájából.
A 26. században, Londonban játszódó műben a szerző egy futószalagon gyártott, genetikailag előállított, kasztokba sorolt és kategorizált emberek társadalmát festi le. Mindenki egészséges és boldogan él, nem lesz több háború, nem lesz szegénység, de hiányozni fog az emberek életéből a család, a kulturális sokszínűség, a művészetek, az irodalom, a tudomány, a vallás és a filozófia.
Két évvel a könyv megjelenése után, 1933-ban született John B. Gurdon az angliai Dippenhallban. 1960-ban diplomázott az oxfordi egyetemen. 1972 óta a cambridge-i egyetemhez köti a munkája. Nagy felfedezését 1962-ben hozta nyilvánosságra: felnőtt békák beleiből nyert sejtekkel békákat sikerült klónoznia. Így lett ő a klónozás ”ősatyja”. A két kutató – Gurdon és Sinja – egyértelműen forradalmasították az őssejtkutatást megnyitva az utat az őssejtek gyógyászati célú felhasználása előtt.
Ám mivel az új módszerek még gyerekcipőben járnak, és egyes szakértők szerint számos veszélyt rejtenek magukban, a Nobel-bizottságot várhatóan számos bírálat fogja érni idei döntése miatt. ”Túl korán ítélték oda a díjat”, ”több kutatásra van még szükség” – hallani máris a kritikus hangokat.
Az 1995-ben lovaggá ütött Sir John B. Gurdon a hagyomány szerint, Alfred Nobel halála napján, december 10-én délután XVI. Károly Gusztáv svéd király kezéből veheti át a rangos elismerést a stockholmi Koncertteremben, majd este részt vehet a többfogásos díszvacsorán a királyi családdal és a mintegy 1200 meghívott vendéggel együtt.
Meglátjuk, mit hoz a jövő, hiszen az őssejtterápia feltehetőleg egyszer alkalmazható lesz például az Alzheimer-kór gyógyításában, de a Huxley által elképzelt utópisztikus embergyártásban is. Csak az emberiségen múlik, mire használja fel új felfedezéseit.
