Rossz idők jönnek a Bécsben koldulókra
Júniusig még nem büntetik, utána azonban 700 eurós bírságot is kivethetnek a Bécsben iparszerűen koldulókra. A nagy kérdés, mi sorolható ebbe a kategóriába, hiszen az új rendelet nem jelenti a kéregetők általános és teljes kitiltását a városból. Nem ez az első ilyen döntés – Grazban már évek óta érvényben van a tilalom, ott a kritérium a járókelők zaklatása, az erőszakosság és persze a gyermekek bevetése a szívek, vagy inkább a pénztárcák megnyitása érdekében. A graziak azonban a jelek szerint nem érnék be ennyivel, most a teljes tilalom elrendelését fontolgatják
A bécsi döntés nem volt könnyű. Több hónapos vita előzte meg, s az ellenzéki Zöldek képviselői, miután több beadvánnyal próbálták halogatni a rendeletet, végül ellene szavaztak. Érveik világosak: a koldulás nem örömünnep azoknak, akik ilyesmire kényszerülnek. Azt ugyan elismerik, hogy a kéregetők jelenléte zavaró, de azt is hozzáteszik, hogy a legtöbb esetben nem maga a koldulás, hanem a koldulók látványa kelt ellenérzést, vagy inkább ébreszt lelkiismeret-furdalást azokban, akiknek jobban megy a soruk. Az új rendelet egyébként azt is lehetővé teszi, hogy a különböző bejáratokat, metrólejáratokat valósággal eltorlaszoló kéregetőket erőszakkal eltávolítsák.
Bécs és a többi osztrák nagyváros utcáin azóta látni a korábbinál több koldust, amióta a határok nyitottak. Elsőként a kelet-szlovákiai településekről érkeztek csoportosan kéregetők, mégpedig éppen a stájer fővárosba. Később jöttek a románok, ugyancsak többen együtt. Bécsben metró–, illetve villamoskocsikba szálltak, zenekísérettel kérték az utasokat, hogy adakozzanak, egy-egy állomáson kocsit váltottak, és mi tagadás, a közönség nem mindig örült a váratlan előadásnak. Ez a produkció most már törvényileg is tiltott, eddig csak a tömegközlekedési vállalat emberei próbáltak fellépni ellene. Sajnos magyar koldussal is lehet találkozni Bécsben.
Ez nem jelenti azt, hogy osztrák rászoruló ne akadna. A Volkshilfe osztrák jótékonysági szervezet szerint 420 ezer ember él akut szegénységben, de meghaladja az egymilliót is azok száma, akik folytonosan ennek mezsgyéjén tántorognak. Az osztrákok közel egynegyede nem engedhet meg magának nagyobb összegű váratlan kiadást, 250 ezer embernek pedig gondot okoz a téli fűtésszámla kiegyenlítése. A 19 éven aluliak közül minden huszadik gyerek szegénynek tekinthető, számuk eléri a 96 ezret.
Az osztrákok adakozók, ám nem annyira az utcai kéregetőket részesítik adományaikban, mint inkább a nagy szervezett akciókat kedvelik. A szolidaritási hajlam érvényesül a politikában is, a szociális juttatások mintaszerűek s igen nagy szerepet játszanak. Nélkülük akár 43 százalékot is elérne az ausztriai szegények száma. Hamarosan minden nincstelen osztrák állampolgár havi 744 euró juttatásban részesül, ami persze messze nem elég a tisztes élethez, ám kiegészülve egyéb szociális juttatásokkal a koldulástól mindenképpen megkíméli a legszegényebbeket. Az új törvény tehát inkább a külföldi kéregetők ellen szól. Kérdés, hogyan érvényesíthető. A pénzbüntetés gyakorlatilag behajthatatlan, az egy-egy városrészből kitiltottak pedig minden valószínűség szerint máshol kezdik elölről. A törvény ellenzői ezt is felróják.
