Riccardo Muti zenés születésnapja

A híres olasz karmesterrel a La Stampa készített interjút. Muti elárulta a lapnak, hogy tekintettel a korára komolyan gondol arra, hogy több időt engedélyez a maga számára, követi a latinok tanácsát, a „primum vivere-„t.( Előbb élni…) Szándékában áll ennek szellemében felhagyni az operák rendezésével és csak koncerteket fog vezényelni. Ha fogadalmát betartja, az idei fesztiválon, augusztus 3-án láthat, hallhat a közönség utoljára Muti által rendezett operát, a Macbeth-et.

A karmester jóleső érzéssel emlékszik vissza a korábbi születésnapjaira, különösen a hatvanadikra, amikor a Bécsi Filharmonikusok gyönyörű ajándékkal lepték meg. Belopakodtak villája kertjébe, ahol éppen újságot olvasott és Schubertet játszottak neki. Tudja,hogy az idén is készülnek valamire azonkívül, hogy a zenekar tiszteletbeli tagjává választja.

A beszélgetés során szóba került, hogy nem lesz ugyanakkor Róma díszpolgára, mivel a kulturális bizottság elnöke akadékoskodott és miután az önkormányzatnak mégis sikerült vele dűlőre jutnia és újra felajánlotta a címet, a karmester nemet mondott. "Rómát azonban továbbra is szeretem”- hangsúlyozta. Majd elmondta, hogy sok városnak díszpolgára Milánótól Sydney-ig, sőt egyszer Nápoly is meg akarta tisztelni ezzel a címmel, de aztán észrevették, hogy hiszen Nápolyban született.

Pályájára visszatekintve elmesélte, hogy kapcsolata a zenével egészen korán elkezdődött. Tenor hangú orvos apja abban a meggyőződésben élt, hogy öt fiúgyermekének a humanisztikus kultúrát a zenével kell erősítenie. Életében az igazi változást azonban Nino Rotával való találkozása hozta meg. Pályáját a zenekarok határozták meg,” ők akartak maguknak, nem a különböző menedzserek vagy potentátok.”Sokat köszönhet a nagy karmestereknek, szólistáknak, akikkel együtt dolgozott. / Casadesus, Richter, Arrau, Kleiber/ Majd hosszú út után beleszeretett az operába. Vezényelte Beethoven IX. szimfóniáját ,de még soha a Missa Solemnist. Ehhez még meg kell oldania néhány problémát a szövegben. A sietség, ugyanis - tapasztalata szerint - a zene ellensége.” Ma huszonkét évesen kezdenek el vezényelni, a szükséges tanulmányok, színházi előkészítés nélkül. Annak megértése nélkül,hogy minden akkordnak megvan a maga súlya, színe, hangsúlya, aszerint, ahogy az énekes viszi. Strehler azt mondta, hogy egy jó karmesternek jó rendezőnek is kell lennie és fordítva!”

Úgy látja, hogy az opera ma veszélyes időszakot él át. A rendezők kerültek fölénybe és minden komoly énekes panaszkodik rájuk. Jelenleg tehetségeseknek a Cherubiniket tartja Olaszországban, de sürgeti, hogy az ország olyan kulturális politikát folytasson, hogy ujra érdeklődéssel és tisztelettel tekintsenek rá.” Az általános imázs szerint Itália a nagy festők és a zenészek országa, de most piaci perpatvarok folynak a színházak között ,azok között, amelyek nagyszerűeknek tartják magukat és a többiek között, amelyek állítólag nem azok. Az egész országnak új lapot kell kezdenie és fel kell építeni egy uj generációt.”

Riccardo Muti életében bejárta az egész világot, rengeteget utazott, de bevallja, hogy mindig nosztalgiája volt a Tirrén- és az Adriai-tenger iránt.