A török elnök elindítaná a háborút, de már a demagóg nacionalizmusban sem bízhat
A szíriai konfliktus kezdete óta szinte minden évben volt valahol egy olyan tanácskozás, ahová a harcban álló feleket meghívták. Csakhogy eddig még egyetlen olyan találkozót sem sikerült rendezni, amelyen a konfliktus valamennyi résztvevője megjelent volna. A 2016-ban Asztanában tartott tanácskozásra a szíriai rezsim képviselői például azért nem voltak hajlandók elmenni, mert oda az ellenzéket is meghívták. S valóban, a találkozók érzékeny pontja mindig az, hogy ki kit hív meg: az oroszok általában mellőzik az ellenzéket, míg Recep Tayyip Erdoğan elnök és köre azért lobbizik, hogy a kurd YPG fegyveres szervezet maradjon ki a tárgyalásokból. A térségben a kurd szervezetek két blokkra oszthatók: az iraki kurd kormányra és a Törökország támogatását élvező jobboldali politikai pártokra és milíciákra, illetve a baloldali kurd szervezetekre, amelyeket leginkább a Nyugat támogat.
Ankara célja, hogy tovább ossza a térség legnagyobb kisebbségét, és a saját maga által támogatott szervezeteket tünteti föl a kurd kisebbség legitim képviselőiként. E bábszervezetek egyike aKurd Nemzeti Kongresszus (ENKS), amelynek milicistáit Törökország képezte ki és fegyverezte fel az YPG ellen. Nem véletlen, hogy tavaly, amikor a török hadsereg kiszorította az YPG-t a szíriai Afrin tartományból, az ENKS volt az egyetlen kurd szervezet, amely üdvözölte a török megszállást.
A most Erdoğan ellenzéke által tervezett találkozó azért is érdekes, mert a török kormány a konfliktus kezdete óta az egyik legnagyobb támogatója a szíriai ellenzéknek, és Erdoğan elnök gyakran hangoztatja, hogy semmilyen körülmények között sem hajlandó Basár el-Asszad szíriai diktátorral tárgyalni. Csakhogy amint romlik a Nyugattal való viszonya, úgy közeledik az Iránhoz és Oroszországhoz kötődő Asszadhoz. A legnagyobb török ellenzéki párt, a szekuláris Köztársasági Néppárt (CHP) azonban mindig is inkább Asszad pártján volt a konfliktusban, és a párt elnöke, Kemal Kılıçdaroğlu most arról beszél, hogy a szíriai rezsimet mindenképpen meg kell hívni az esetleges tárgyalásokra, de a kurd YPG-t nem. Így kérdéses, hogy képesek lesznek-e bármire is jutni, viszont az ötlet fölkavarta a török belpolitikát.
A tavaszi önkormányzati választások legnagyobb győztese ugyanis a CHP volt, s ebben az segítette, hogy a kurdok pártja, a Népek Demokrata Pártja (HDP) sok helyen nem indított saját jelöltet, szavazói pedig a győztes városokban a CHP jelöltjeit támogatták. Ez az összefogás alapjaiban rendítette meg Erdoğan rendszerét, olyannyira, hogy ha a kurdok és a szekulárisok jobban összefognak e mostani rendszer ellen, akkor az Erdoğan vereségét is elhozhatja. Csakhogy ha a CHP most valóban nem hívja meg az YPG-t a tervezett tárgyalásokra, azzal elveszítheti kurd támogatóit.
Vannak, akik szerint ez nem is lenne akkora csapás a török ellenzékre, mint az elsőre látszik. A török választópolgárokat ugyanis most leginkább az országban élő szíriai menekültek jövője foglalkoztatja. Elemzők úgy vélik, Kılıçdaroğlu elsődleges célja a tárgyalásokkal az, hogy minél gyorsabban stabilizálódjon a helyzet Szíriában, s így a 2023-as választásokig minél több menekültet lehessen visszaküldeni a hazájába. Ha ez sikerülne neki, akkor szinte biztos, hogy jelentősen növekszik a támogatottsága.
Ugyanakkor a kormánynak is van egy ehhez hasonló terve. Erdoğan most ismét be akar vonulni Szíriába: a határ ottani oldalán egy harminc kilométeres biztonsági sávot szeretne létrehozni. Ez azt jelentené, hogy a határszakasz szíriai oldala teljes egészében török ellenőrzés alá kerülne, az YPG pedig elveszítené területeinek egy részét. A török kormány így egyrészt kiszorítaná az általa terrorszervezetnek minősített YPG-t e térségből, s ide tudná deportálni a Törökországba menekült szíriaiak egy jelentős részét.
Erdoğan azonban nincs könnyű helyzetben, mert az ötletét lényegében senki sem támogatja: Asszad – és vele együtt sok arab állam – úgy látja, hogy Ankara ezzel megsértené Szíria területi integritását. Washingtonnak pedig egyik legfontosabb szövetségese az YPG a térségben, sőt ,nem egy amerikai támaszpont is működik azon a területen, amelyre Erdoğan most éppen szemet vetett. Az Egyesült Államok már be is jelentette, hogy semmilyen körülmények között sem akar török katonákat látni az említett területen, s erről Ankara meg is állapodott Washingtonnal. Ezt Erdoğan annak bizonyításával játszaná ki, hogy az YPG fenyegetést jelent Törökországnak, és a területen élő kurd civilek tűkön ülve várják a „felszabadító” török hadsereg bevonulását.
Ugyanakkor a török gazdasági válság miatt nem biztos, hogy okos döntés lenne egy újabb katonai akció. Hiszen ez nagyon sok pénzbe kerül, s az YPG Washington által felfegyverzett és kiképzett fegyvereseit nem könnyű legyőzni. Egy esetleges konfliktus pedig könnyen átterjedhet Törökországra is. És bár Erdoğan népszerűsége a válság kezdete óta folyamatosan csökken, a demagóg nacionalista lépések korábban már nem egyszer bejöttek neki. Most azonban úgy néz ki, túl sokat kockáztatna a háborúval.
