Puskin jövője

A félmilliónál több műtárgyának méltó őrzésére és bemutatására

Norman Fosterneves angol építész koncepciója ígéri a kellő tágasságot azzal, hogy a mostani mintegy negyvenezer nézetméteres alapterületet néhány közeli építmény bevonásával, földbe süllyesztett termek kialakításával a háromszorosára növeli. Az egymilliós közönség helyett évi három millió látogatót fogadhat így a világ művészetét a kezdetektől a 20. század közepéig bemutató legnagyobb oroszországi múzeum az 2018-ra tervezett bővítés-befejezés után. Az ilyen nagyszabású építkezések történetét ismerve kivételes szerencse lesz, ha a kitűzött határidő teljesül – lám, a másik kulturális ikon, a tavaly ősszel újra megnyílt Bolsoj Színház rekonstrukciójakevésbé bonyolult rekonstrukciója is hat évig húzódott, és a hivatalosan bevallott huszonegymilliárdos végső költségek az eredeti sokszorosát tették ki.

A százéves jubileumhoz kötött projekt első szakaszának megvalósítását az intézmény vezetői még idén kezdenék meg, de előbb meg kell küzdeniük a Moszkva fájdalmasan megtépázott hagyományos arculatának maradványait, az építési tervekbe bevont ősi nemesi udvarházak és más műemlékek érintetlenségét védő társadalmi szervezetekkel, a történelmi városmag évtizedek óta folyó lerombolása miatt érzékeny közvéleménnyel. Vagy meg kell egyezni. Nem lesz könnyű, különösen, ha betartják a játékszabályokat: a műemlékekről szóló nem rég megszigorított törvény a védők oldalán áll. A Foster által elképzelt új építmény, egy ötszirmú virág formájú üveg-beton kompozíció is sokak számára elfogadhatatlan a 16. és a 20. századi épületek közelében.

A Kreml falánál emelkedő

Történelmi Múzeumnak is vannak - még nagyobb szabású, igazán nagyralátó – tervei egy múzeumi negyed kialakítására, amelyre az állam hétszázmillió rubelt szán. Az abban érintett műemlékek sorsáról idén tartanak társadalmi vitát. A kezdést 2014-re teszik.

A hivatalos és teljes nevén Állami Puskin Képzőművészeti Múzeum

honlapjánmeg lehet nézni a kiállított műalkotások jó részét.