Provokáció? Igazság? Megnyílt a 89. Salzburgi Fesztivál

A salzburgi megnyitó beszéd nagy megtiszteltetés (magyar művész is állt már ezen a szónoki emelvényen: öt évvel ezelőtt Szabó István Oscar-díjas filmrendezőre irányult a salzburgi Felsenreitschule ünnepi közönségének figyelme). A müncheni születésű, Bécsben nevelkedett 34 éves Daniel Kehlmann legfeljebb az első percekben tűnt elfogódottnak. A regényeiből ismert mesteri nyelven előadott nagyon személyes beszédben édesapja, az eleinte oly sikeres, később divatjamúltként megbélyegzett színházi és televíziós rendező sorsára (is) emlékezve ostorozta az öncélú, a szerzőt semmibe vevő rendezői színházat. Szavai éppen itt ugyancsak telibe találtak, és nem nehéz megjósolni, hogy hetekig tartó vitát indítanak.

Salzburg – nem feltétlenül a közönség, inkább a mindenkori intendáns - bizony kedveli a nem szokványos produkciókat, nem bánva, ha a rendező feledve a művet, önmagát állítja reflektorfénybe. Aki az előző esti bregenzi televíziós közvetítést látta, kitűnően értette, miről beszél a fiatal író: az Aida énekesei, a betétek táncosai leginkább a tó vizében pancsoltak, s a mentős ruhába öltözött, avagy ruhájuk alatt békaember-öltözéket viselő szereplőknek vajmi kevés közük volt az opera történetéhez.

Hatalmi harcok dalban, prózában

A 89.Salzburgi Ünnepi Játékok programját a mottónak megfelelően alakították, s ez nem okozhatott igazi nehézséget. Az opera- és a drámairodalomban van elég olyan darab, amely a hatalomért, avagy ellene folytatott harcról, a hatalmasságok intrikáiról, a hatalommal való visszaélésről szólnak. Az idén 185 produkciót láthat a Mozart szülővárosába elzarándokoló és a méregdrága jegyárat kifizetni képes és hajlandó közönség. A fesztivál a délelőtti megnyitó után este Händel Theodora című operájával kezdődött, nem akármilyen előadásban, Nikolaus Harnoncourt átdolgozásában. A zenei megoldással a kritika is elégedett volt, azt azonban sokan kifogásolták, hogy miért kellett az operaprogram nyitányaként egy kevéssé látványos oratóriumot választani, még ha opera-feldolgozásban is.

Külön öröm, hogy az operaprogram egyik csúcspontja, a július 30-án műsorra kerülő új betanulású Cosi fan tutte magyar vonatkozású esemény. A bécsi Filharmonikusokat, a fesztivál „házi zenekarát” Fischer Ádám vezényli. A neves zenekar számára is kihívás - és újdonság – Luigi Nonno operája, amelyet ők még soha nem játszottak. Kivételesen átadják viszont a terepet egy másik előadáson: a Fidelio Daniel Barenboim West-Eastern Divan zenekarának előadásában kerül színre, az ő vezényletével.

A komolyzenei program súlypontja Händel, Liszt és Varèse, parádés a vendégszereplők névsora: a sort Nikolaus Harnoncourt nyitja (a Bécsi Filharmonikusok élén), Ricardo Muti Liszt-esten vezényel, Esa-Pekka Salonen a Varèse-koncert karmestere. Sir Simon Rattle a berlini filharmonikusokkal Haydnt ad elő, Valerij Gergijev a londoni szimfonikusokkal, Mariss Janson a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam élén ad koncertet, Sosztakovics, Debussy, Haydn művek szerepelnek a programban. Markus Hinterhäuser zenei igazgató összesen 16 estet szentel Beethoven és Liszt műveknek. Orosz dalesettel visszatér Salzburgba Anna Netrebko is. Ő mint mindig most is nagy figyelmet kelt, különösen, mert most már mindenhova viszi 10 hónapos kisfiát.

A színházi program is sokat ígér: Handke és Beckett egy műsorban, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése (Andrea Breth rendezésében). Elmarad azonban az Euripidész-darab a rendező Jürgen Gosch halála miatt: helyette egy berlini produkcióját, Csehov Sirályát sikerült a programba beiktatni. A Fiatal Rendezők Projektjében ismét van magyar résztvevő: Bodó Viktort hívták meg.

Grazi társulattal állítja színre a Lewis Caroll Alice Csodaországban című művéből készült darabot. Az idei „költő vendég” Daniel Kehlmann, aki több estén találkozik a közönséggel, illetve az ő kedvelt darabját, zeneszámait adják elő. És persze nem marad el az Akárki, Hugo von Hofmannstahl Salzburgban kultikus darabja, amely a Dóm téren mindig a prózai program nyitó előadása. Most utoljára adják ugyanabban a szereposztásban, Peter Simonischekkel a címszerepben, oldalán a szeretőt Sophie von Kessel alakítja. Jövőre Nicholas Ofczarek és Birgit Minichmayr veszi át a szerepeket.

Ki megy, ki marad: a szokásos salzburgi társasájáték

Salzburg nem lenne az, ami, ha nem árnyékolná be a programot az örökös találgatás a jövőről, a nyilatkozatháború. Jürgen Flimm intendáns a nyitás előtti utolsó percben megkapta a szerződésmódosítást, amit kért, így jövőre a fesztivál után máris távozhat. A berlini Unter den Linden opera igazgatója lesz – érthető, ha ezt a megtisztelő felkérést semmi áron nem adja. Különösen, hogy szavai szerint számára elfogadhatatlan az a politikai nyomás, amely Salzburgban a fesztivál igazgatójára nehezedik.

Flimm nem nagyon aggódik amiatt, hogy 2011-ben lényegében gazda nélkül marad Salzburg, hiszen

Megoldják majd azt az egy évet, már szinte kész a műsor – mondja, és sokakban felvetődik a kérdés, kell-e ide egyáltalán egész évben foglalkoztatott intendáns. A prózai színházat ismert színész-rendező veszi át: Pereira kinevezettje Sven-Eric Bechtolf, aki legutóbb a Bécsi Operában a

Hogy ki lesz Markus Hinterhäuser koncertigazgató utóda, azt még nem tudni, de az idei nagyszerű program láttán máris hullnak a krokodilkönnyek. Ő azonban jelezte, Pereirával nem kíván együtt dolgozni. Eközben szaporodik a salzburgi fesztivál bírálata. Hiúság vására - mondják a megnyilatkozók közül többen, amely veszít a fényéből, magamutogatás és öncél az egész. Savanyú a szőlő – hangzik a válasz: azok vélekednek így, akik jönnének ide intendánsnak, rendezőnek, de nem hívják őket.

Tény azonban, hogy a jegyeladás az idén nehezebben megy. Ez nem csak a csillagászati jegyárakra vezethető vissza (egy-egy operaelőadásra 370 euró a legdrágább belépő), s bár a válságnak is van szerepe, közrejátszik a korrupcióellenes törvény is, amely ezentúl nem engedi az ilyen típusú ajándékozást sem. Eddig egy-egy nagy konszern méregdrága jegyekkel jutalmazta hűséges ügyfeleit és munkatársait, avagy így szerezte meg közszolgák jóindulatát, mostantól ezt törvény tiltja. Bár a fesztivál vezetése nem győz hálálkodni a szponzoroknak, tény, hogy az ő körük sem bővül kellő mértékben. Ez az a terület, amelyen a jövendő intendáns, Alexander Pereira nagymesternek számít, rá, a Messiásra vár mostantól Salzburg.
A részletes program a