Pogány, royalista, vörös
Ezekben a hetekben – akár csak a téli napfordulóhoz kapcsolódó ünnepkörben - körbetáncolják egymást a pogány, a keresztény és más svéd jeles napok: a Påsk (Húsvét), Valborg, a király születésnapja, a munkások ünnepe, Pingst (Pünkösd), s majd Midsommar (Szent Iván). S az északi tavasz, mely mindezeknek keretet ad, semmi máshoz nem fogható – ennél intenzívebb és pompásabb csak a skandináv nyár.
Április-május fordulóján minden évben csoda történik: szinte egyik napról a másikra kitör az igazi tavasz. Idén – mint korábban is megesett már – az április hózáporral indult, s napfényözönnel végződött. A hatás ismét káprázatos, s a természettel együtt szemlátomást kivirulnak az emberek is... mintha valóban
Majasuhant volna végig a légben. Az északi mitológiák istennője adta nevét e hónapnak; s nevében a lényege: zöldet visel. Az idő egymásba illeszkedő szakaszai közötti átmenetek jelölése, az ezekre emlékezés fontos az északiaknak, hiszen a Nap járása már itt, Stockholm magasságában is, de különösen a Északi-sarkkörön túl, markáns és meghatározó változásokat idéz elő. A fény ünneplése ősi és kiterjedt északi szokás. Kultusza valószínűleg a VIII. századtól, de írott emlékek által bizonyítottan, az 1600-as évektől része a svédek életének is.Ennek megannyi megnyilvánulása van jelen a mindennapokban is: a fény-tisztaság-rend, az egyszerűség, a fehér és a tágasság szeretete, a változatos fényforrások elterjedtsége, a szabadtéri sportok és társas összejövetelek kedveltsége... megannyi jellemzője a svéd kultúrának. A téli napfordulót, a fény növekedését gyertyafényes köszöntővel (
Lucia) várják, a nyári zenit idején ( Midsommar) pedig hajnalig tartó pajzán mulatsággal ünneplik az év legvilágosabb éjszakáját. A Valborg pedig – május első napján – a sötét és világos, a hideg és a meleg határát jelenti; e tavaszi pogány ünnepet is átjárják a boszorkánymesék és babonák, s az sem véletlen, hogy az előestéjén óriási tüzeket raknak (valborgbrasa, majbrasa). Régen valóságosan, ma csak gondolatban, szimbolikusan, ráhánynak mindent, ami ósdi, rossz, sötét és piszkos...A stockholmiak 1894 óta a
Skansendombján 'sjunger in Valborg' (köszöntik énekelve), s városszerte is megannyi téren, erdőszélen, vízparton találkozik a környék apraja-nagyja, hogy a pattogó-szikrázó máglyát körbeállva örüljön: túlélte a telet, s újra itt a fény! A kapuk, ajtók, ablakok – a szellem, a szívek s lelkek kitárásának ideje...Hagyomány az is, hogy az egyetemi városokban összesereglik a diákság: fiúkórusok tavaszi diákdalokra zendítenek. Másnap pezsgős reggeli a folytatás, természetesen kint a zöldben... Uppsalában akár egy héten át is képesek életben tartani a 'tavaszi tüzet'... A gimnazisták is ilyenkor tartják a sapkaavatót (
mösspåtagning). A hófehér diáksapkán elöl a suli címere mellett az iskola-, hátul a tulajdonos neve van arannyal a fekete bársonyperembe hímezve. A kék-sárga selyembélésre pedig az osztálytársak kanyarítják a magukét. Elkészülnek a szépreményű sapkás fotósorozatok és portrék is, melyet életük végéig őrizgetnek majd, de előbb büszkén hordják, míg az iskola kapuján ki nem szaladnak az életbe.S hogy még teljesebb és viccesebb legyen a naptár: ekkor ünnepeljük a király születésnapját is. Éppen Valborg előestéjén jött a világra 1946-ban! Micsoda ünnep, micsoda öröm a famíliában! Hiszen akkor – négy kis hercegnő után – már évek óta csak rá vártak a svédek. A papa korai halála (repülőbaleset '48-ban) miatt Carl Gustaf maradt a Bernadotte-ok egyetlen reménysége a dinasztia túlélésére. Hétfőn, mint rendesen, fess tengerészkapitány uniformisában jelent meg a király a stockholmi palota külső udvarán, ahol a helyőrségi zenekar mókásan föl-alá masírozva, elfújt néhány vidám nótát, majd CG megadta magát az ünneplő alattvalóknak, és sorra lepacsizott a nála virággal jelentkező gyerekekkel... miközben a família a címeres kék bársonnyal takart erkélyről integetett...
A király szülinapjának kékjéről vörösre vált a május elseje. De a nemzetiszín zászlók maradnak a köztereken, középületeken s a közösségi közlekedés járművein. Ez, ahogyan mondani szokás: jelzésértékű. Nem valószínű, hogy a royalisták között számottevő a szocialisták száma – de nem kizárt. Mint ahogyan az ellenkezője sem. Viszont mindnyájan svédek.
Valborg tradicionális tavaszünnepe, mely természetesen előbb volt itt, mint bármelyik király, s a munkások szolidaritási mozgalmát is – mindenkié, akárcsak a kék-sárga zászló. S csak a kívülálló számára különös, hogy város szívében található egykori királykertben (Kungsträdgården), a volt kommunista (ma baloldali) párt több tízezres május elsejei gyűlést tart, s hogy a szocdemek vörös zászlóikkal, az Internacionálét énekelve vonulnak a Belváros főutcáján, a Kungsgatan-on – a Király utcán...
Még több érdekes olvasnivaló a
