Pápai intelmek
Takács Imre gondolataihoz (Figyeljünk a pápára) szeretnék kapcsolódni. Nemrég egy magyar antifasiszta küldöttség tagjaként volt szerencsém személyesen is találkozni és beszélgetni Jorge Mario Bergoglióval, vagyis Ferenc pápával, aki ottjártunkkor sem feledkezett el szót emelni egy példaadóról, aki a vészterhes időkben is ember maradt. Egy 1944-ben, a dachaui koncentrációs táborban megölt domonkos rendi szerzetesről, Giuseppe Girottiról szólt, akit április 26. óta már a boldogok sorában tisztelhetnek a hívek. A pápa elmondta, a szerzetes 1944. október 9-én került Dachauba, letartóztatásának oka a zsidók segítése volt. A haláltáborban megbetegedett, de váratlan halálát egy injekciónak tulajdonítják. Megrendítő volt mindezeket hallgatni.
Több mint egyesztendős hivatali ideje óta az új pápa elődeihez képest sokkal erőteljesebben és határozottabban áll ki az üldözöttek mellett, s figyelmeztet a veszélyekre. Már nem egy ízben jelentette ki: „keresztény nem lehet antiszemita”, s felszólította a hatalmasokat, hogy a figyelemnek sohasem szabad lankadnia az antiszemitizmus és a rasszizmus veszélyével szemben. Mai világunkban igencsak elgondolkodtatóak azok a pápai cselekedetek is, amelyekkel a hajléktalanok, a nincstelenek, a nyomorgók, a kirekesztettek felé fordult. Mert igen, milyen „keresztényi” hatalom az, amely ellehetetlenít betegeket, rokkantakat, amely üldözi az utcán lévő hajléktalan embereket?! S mindez akkor történik, amikor Ferenc mind gyakrabban beszél arról, hogy „a szegények nem várhatnak”, sürgetve, hogy világszerte mind hatékonyabban lépjenek fel a vezetők, segítsék a megszorultakat, a nincsteleneket, a nyomorgókat.
Kerecsényi Zoltán
a MEASZ alelnöke
