Országos botrány a német neonáci-ügy

„Nem fogjuk megengedni, hogy sérüljön a Németországról alkotott pozitív kép”, hangsúlyozta a minap pártjának kongresszusán Volker Kauder, a kormányzó CDU/CSU frakcióvezetője. Ez remélhető, mivel a kormány, egyetértésben valamennyi parlamenti párttal, az eddiginél sokkal határozottabban kíván fellépni a szélsőjobboldali szervezetek ellen. Keményen ellenőrizni kívánja azok tagságát, tevékenységét – egyúttal pedig kárpótlást tervez nyújtani a terror áldozatai családjának.

Igaz, mindez azt követően, hogy a két terrorista – utolsó bankrablásának következményeitől tartva – öngyilkos lett, társuk, egy nő pedig felrobbantotta lakóházukat, hogy eltüntesse a bizonyítékokat. Az utóbbi nem sikerült, s a nő (aki egyes német sajtójelentések szerint az alkotmányvédelem informátora is lehetett) vádalku keretében átfogó beismerő vallomásra készül. Kérdés, mennyivel úszhatja meg így, mivel a trió a kilenc „idegent” a nyomozás eddigi adatai szerint előre megfontolt szándékkal, hidegvérűen, orvul lőtte agyon. Áldozataikat nem ismerték, azokat az ország különböző városaiban véletlenszerűen választották ki s pusztán azért gyilkolták meg, mert külföldi származásúak voltak. Tizedik áldozatuk, egy fiatal rendőrnő volt. Egyébként bankrablásokból éltek s egyik akciójuk után, menekülésük közben ölték meg.

Nem nyomoztak a gyilkosok után

Mint most kiderült, az illetékes hatóságok már hosszú évekkel ezelőtt felfigyeltek a trióra – ám később már nem törődtek velük. Így történhetett, hogy azok kelet-németországi menedékükből évszámra zavartalanul utazgathattak az országban, sorra gyilkolva ártatlan embereket. Miközben távolról sem voltak egyedül: amint most ugyancsak ismertté vált, legalább húsz további bűntársuk lehetett, akik lakást, hamis papírokat, járműveket biztosítottak számukra. Azaz: a szélsőjobb sokkal szervezettebb, tevékenysége sokkal kiterjedtebb és veszélyesebb, amint azt eddig gondolták. A veszély elhárítására hivatott Alkotmányvédelmi Hivatal még a nyáron, az elmúlt évről szóló jelentésében arról tájékoztatott, hogy 2010-ben „ jobboldali terrorista struktúrák nem voltak megállapíthatók az országban.” Ugyanakkor a jelentés arról is számot adott, hogy mintegy 9.500, erőszak alkalmazására kész szélsőjobboldali személyt tartanak nyilván és „növekszik a készség, hogy erőszakkal valósítsák meg politikai céljaikat.”

Ami kétségtelen, ha tudjuk, hogy az elmúlt 20 évben hivatalosan vagy 140, más források szerint akár 180 ember vesztette életét Németországban szélsőjobboldali erőszak következtében. A hatóságok nem kevés ügyről eleve tudhattak, hiszen vagy 100 emberüket építették be informátorként az NPD-be és más szélsőjobboldali szervezetekbe, emellett a neonácik soraiból is verbuváltak embereket, akik – jó pénzért – tájékoztatták az alkotmányvédelmet. Sajtóértesülések szerint volt olyan, aki az évek során akár 100.000 eurót is zsebre tett ezért. Ám sem a nyomozás, sem a pénz nem hozta meg a kívánt eredményt. Az érintettek védekezése szerint azért sem, mert nem volt erre a területre elég ember. Tekintettel az iszlám terroristák részéről fenyegető veszélyre, az alkotmányvédelem kapacitásának felét ez a munka kötötte-köti le: az 5.200 munkatársból 2.600 az Al Kaida és társai ellen nyomoz s már vagy hét merényletet sikerült is meghiúsítani.

Kudarcot vallott az alkotmányvédelem

Ami nem változtat azon, amit a helyzet ismerői és bírálói mondanak: az elhárítás széttagolt, ezért sem hatékony. A 16 tartomány mindegyikében működik ugyanis alkotmányvédelmi hivatal – emellett a szövetségi kormányzatnak is van ilyen központi intézménye s az együttműködés minden jel szerint hiányos. Nem segítette az ügyet, hogy – amint kitűnt –kelet-német tartományokban lehetettek olyan alkotmányvédők, akik (finoman szólva) nem tekintették szívügyüknek a szélsőjobb szervezeteinek, cselekedeteinek felderítését. Vagy pedig – mint beépített emberek – olyannyira belebonyolódtak, akár már NPD-vezetőként is az ügyekbe, hogy végül már nem lehetett tudni, mi miért történik.

Egyébként a belső elhárítás keleti főnökeit, embereit sok esetben Nyugatról helyezték oda s így nem sok fogalmuk volt, milyen ott a háttere a szélsőjobboldali szervezeteknek. Holott ez meghatározó, amint a gyilkos trió esetében is. Azok mindhárman az egykori NDK-területéről, Jenából származnak. A sokmilliárdos költséggel járó felzárkóztatás ellenére a kelet-német lakosság számottevő rétegei, a „vesztesek”, csalódással élték meg az egyesülést. Ugyanakkor az NDK-ban szép számmal éltek egykori nácik, még ha nem is nyithatták ki a szájukat – csak az egyesülés után. A régi rendszerben - ellentétben az NSZK-val - nem lehetett beszélni a háború után elűzött német millióinak sorsáról s a történelmi sérelmekről általában. Így történhetett, hogy éppen keleten erősek a neonáci szervezetek – azokban a tartományokban, ahol a nyugattal összehasonlítva sokkal kevesebb külföldi él.

Angela Merkel kancellár és belügyminisztere, Hans-Peter Friedrich, szégyenteljesnek minősítették, hogy csak ennyi idő után derült fény a történtekre és az ügy teljes felderítését ígérték, annak szélesebb összefüggéseivel együtt. Egyúttal azt hogy átszervezik az alkotmányvédelmet, lényegében a központi hatóságnak rendelik alá a tartományi szerveket.

Elvi egyetértés van valamennyi párt között abban, hogy meg kell kísérelni a legnagyobb neonáci tömörülés, a két tartományi parlamentbe is bekerült NPD betiltását. Azt már egyszer, 2003-ban, megpróbálták, az Alkotmánybíróság azonban nem volt hajlandó foglalkozni a kérdéssel. Arra hivatkozott, hogy az NPD-re vonatkozó értesülések az elhárítás beépített embereitől származnak – így nem lehet hitelt érdemlően megállapítani, mi történik ebben a pártban, mik annak valódi céljai…

További írásokat olvashat Németországról a