Oroszország leghíresebb börtönlakója

Borisz Akunyinszerint a Hodorkovszkij-történet azért nagyon fontos, mert teljes egészében fekete-fehér. Megmutatja ki a hős, és ki nem az, mi a tisztességes magatartás, és mi az aljas. Eligazít, morális támpontot ad – mondta az író a moszkvai könyvbemutatón.

Nem szükséges a leghíresebb bebörtönzött hívének lenni, hogy megértsük: „a

Hodorkovszkij-ügytörténelmi esemény. A valamikor csak bekövetkező kiszabadulás korszakváltást jelent majd mindenki számára. Biztos vagyok abban, hogy ez az ügy egyszer többet mesél majd a mostani időkről, mint amennyit nekünk mond el a máról” – vélekedett a kötet előszavának szerzője, az ismert televíziós újságíró és műsorvezető Leonyid Parfjonov. Arra a kérdésre, ezután nem félti-e karrierjét, Parfjonov azt válaszolta, hogy ez a szakmája, s ha gyakorlása közben a karrierjére gondolna, soha egy sort nem írna le. Ljudmila Ulickaja, aki 2008-2009-ben több levelet váltott Hodorkovszkijjal - ezeket Dialógusok címmel a Známja folyóirat közölte, és magyarul is lehetett olvasni – arról beszélt, írásos dialógusuk során a fő belső konfliktust az okozta, hogy míg ő úgy vélekedett, hogy a hatalom Oroszországban nagyon erős, addig Hodorkovszkij gyenge államról beszélt. - Nagyon meg voltam lepve - hogy lennének gyengék, amikor az egész ország torkát szorongatják? Mert az állam megtorlási lehetőségeit összekevertem az állami erővel. Holott ezek más dolgok, s ezt Hodorkovszkijnek köszönhetően értettem meg – fejtette ki Ulickaja, aki megjegyezte azt is, hogy míg a kötet kiadásáért többen is versengtek, addig most a könyvesboltok nem igazán lelkesek, néhányan meg egyenesen félnek.

A Cikkek. Dialógusok… kötetet az

Ekszmo kiadó– amely évek óta Ljudmila Ulickaja kiadója is - jelentette meg 20 000 példányban, s ebből Oroszországban három hét alatt hatezer kelt el. De már készül az angol, a francia és az olasz nyelvű változat. A bevételt a Hodorkovszkij által alapított iskola támogatására fordítják.

Néhány nappal a kötet bemutatója előtt a második Yukos/Jukosz-ügyben eljáró két államügyész egy

lapinterjúban kijelentette, hogy még 18 feltételezett tettestársat keresnek az Interpol segítségével, s ha a nyomozás során bűntényre utaló új tények kerülnek elő, lesz pótvád s új per a tavaly decemberi ítélettel a szabadságától 2017-ig megfosztott Mihail Hodorkovszkij és vádlott-társa, Platon Lebegyev ellen.

A Hodorkovszkij-ügy a február 10-én kezdődő

Berlini Nemzetközi Filmfesztiválonis meg fog jelenni. Cyril Tuschiorosz származású német rendező 100 perces dokumentumfilmet készített „Khodorkovskyról”, aki a filmismertetés szövege szerint megjárta az utat a Komszomol-vezetőtől a kapitalistáig, és aki ma Oroszország leghíresebb börtönlakója.

- Rendszerint játékfilmeket forgatok. A Szibériai Filmfesztiválon (Russian Elementary Cinema) hallottam Hodorkovszkij történetét, s rögtön arra gondoltam, hogy megfilmesítem ezt a sorsot. De amikor másodjára jártam Oroszországban, látnom kellett, hogy a játékfilm ideje még nem jött el, s azóta öt éven át dolgoztam a dokumozin. Ott voltam a bírósági tárgyalásokon, találkozhattam és interjút készíthettem Hodorkovszkijjal – idézi a rendező szavait a

Hodorkovszkij és Lebegyev hivatalos sajtóközpontjának honlapja .

- Oroszországban élesen megoszlanak a vélemények Hodorkovszkijról, de nincs olyan ember, akinek ne lenne véleménye róla. Pályafutását nagy szárnyalások és bukások tarkították, az utolsó kegyetlen bukása egy Shakespeare-i tragédiával ér fel. A film nézői fogalmat alkothatnak maguknak a harmadik évezred Oroszországáról, és ez talán segíti a kölcsönös megértés megteremtését az új Oroszország és a világ többi része között – vélekedik a német rendező, akinek, mint mondta, személyes indítékai is voltak arra, hogy Hodorkovszkij történetét megfilmesítse: gyáriparos dédnagyapja Szentpéterváron élt, és az 1917-es forradalom miatt volt kénytelen elhagyni Oroszországot.

További írások Oroszországról az

oroszline.huoldalain.