Orbán Viktor, a legyőzhetetlen

Kedden este, röviddel nyolc óra előtt Orbán Viktor, ajkán könnyed mosollyal, Joseph Daul, az Európai Néppárt (ENP) elnökének a kíséretében lépett be a strasbourgi Európai Parlamentben levő frakciós ülésterembe. A találkozó a néppártiakkal nyugodt körülmények között ment végbe. A magyar alkotmány körüli konfliktusban Orbán engedékenységet mutatott- mondták elégedetten a résztvevők.

Ez egy megrendezett jelenet volt, amely alig több mint egy éve, hasonló formában egyszer már lejátszódott. Akkoriban is a pellengéren állt a budapesti kormány az alkotmánymódosítása miatt, és akkor is Strasbourgba utazott Orbán, hogy eloszlassa a törvénymódosítás jogtalansága körüli kételyeket, és ígéretet tegyen annak kijavítására. Úgy látszik, hogy a miniszterelnöknek most ismét sikerült ügyesen kicsúsznia a hurokból. A frakció számos tagja nyersen visszautasította azokat a híreszteléseket, amelyek arról szóltak, hogy a Fidesz-t kizárják az ENP-frakciójából. A szerdán délelőtt a magyar törvénymódosításról plénum előtt lefolytatott és rendkívüli érzelmekkel teli vitán – amelyen Orbán nem volt jelen, mert Margaret Thatcher temetésére Londonba utazott- a polgári oldal semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy felsorakozott Orbán mögé. A luxemburgi Frank Engel síkra szállt a „kormány bizonyos fokú legitimitása” mellett, és óvott attól a „veszélytől, hogy mindnyájan túl keményen támadják Magyarországot, olyan érzést keltve a magyar polgárokban, mintha Európa nem állna mellettük”. A görögök és a ciprusiak állítólag már ismerik ezt az érzést, az olaszok és a portugálok úgyszintén. „Végül is Európa abban az irányban halad, hogy eltaszítsa magától a lakosságát”- összegezte álláspontját Engel anélkül, hogy a Bizottság konkrét kifogásaival foglalkozott volna.

Választási hirdetések csak a közszolgálati médiumokban

Ezek pedig önmagukban is léteznek: az első pont arra a záradékra vonatkozik, amelynek értelmében, ha az Európai Bíróság valamilyen okból elítéli Budapestet, akkor egy ad hoc adót lehetne bevezetni. Azaz a polgároknak kellene megfizetniük, hogyha az EU valamilyen szerződésszegés miatt megbüntetné a magyar kormányt. Emellett a Bizottság kifogásolta az alkotmánymódosítás 14. cikkelyét, amely lehetővé teszi az igazságügyi hatóság számára, hogy más bíróságokra helyezzen át ügyeket. Ez ellent mond a hatékony jogrendszer követelményeinek. A harmadik pontban a politikai választási reklámok esetében létező korlátozásokról van szó, amelyek a Bizottság véleménye szerint „azt eredményezhetnék, hogy csak a közszolgálati médiában lenhetne választási reklámokat sugározni”.

Viviane Reding igazságügyi biztos a plénum előtt félreérthetetlenül megvilágította, hogy a szerződésszegési eljárással való fenyegetés után a Bizottság figyelmesen meg fogja vizsgálni az alkotmánymódosítás jogi helyzetét. Ezen kívül júniusban az Európa Tanács úgynevezett Velencei Bizottsága egy Magyarországról készített jelentést terjeszt majd elő.

Hannes Swoboda, az Európai Parlamentben levő szociáldemokraták elnöke számára egyértelmű a helyzet: az EU egyetlen tagállama sem „alkothat kénye-kedve szerint törvényeket” – mondta felindultan. A Magyarországgal kapcsolatos vitát nem lehet csupán a bal- és a jobboldal közötti vitának tekinteni. „Vagy Reding asszony, José Barroso bizottsági elnök, illetve Michael Spindelegger, osztrák külügyminiszter talán a baloldalhoz tartozik? – kérdezte a képviselőktől. A liberálisak elnöke, Guy Verhofstadt, felszólította a Bizottságot, hogy a 7. cikkely értelmében indítson eljárást, amely végső soron akár a tagállam szavazati jogának a megvonásához is elvezethet. A zöldektől Rebecca Harms ezt ellenzi: egy ilyen eljárás olyasmi lenne, mint az „atombomba: rendelkezésünkre áll, de nem szabad bevetni”. Reding sem fogalmazhatta volna meg szebben. Ő olyan eszközrendszert szeretne, amely az egyszerű szerződésszegési eljárás és a 7. cikkely között helyezkedne el. Ezzel a Bizottságnak jobb lehetősége nyílna arra, hogy eljárhasson olyan probléma esetén, mint amilyen Magyarországon keletkezett.