Orbán bolygója
Úgy látszik, a Moody’s hitelminősítő intézetet nem hatotta meg Orbán Viktor két héttel ezelőtti Londonban tartott, „Közép-Európa a növekedés motorja” c. előadása, mivel mára virradóra bóvli kategóriába sorolta Magyarországot. A The Economist – még a leminősítés előtt írt cikkében – azt tanácsolja a magyar kormánynak: itt az ideje szembenéznie a valósággal.
A függetlenségét világba kürtölő Orbán-kormánynak szembe kell néznie a valósággal – kezdi írását a The Economist. Akiknek szükségük van bizonyítékra Magyarország kormányának, és főképp a magyar miniszterelnöknek, Orbán Viktornak a konok és önromboló politikájára, azoknak fényes példa, ahogy a magyarok megszakították és kiviharzottak 2010 júliusában az IMF-tárgyalásokról. (Fidesz nyelven: „kipaterolás”.) Hat hónap elteltével 180 fokos fordulatot vettek és visszatértek a washingtoni székhelyű IMF-hez egy elővigyázatossági hitelfelvétel biztosítása érdekében.
A lépést – a forint rekordszintű gyengülése, az államkötvény kibocsátások többszöri kudarca, valamint a másik nagynevű hitelminősítő intézet, a Standard and Poor’s előrejelzése, mely szerint ők is a leminősítésen gondolkoznak – váltotta ki.
Az IMF-hez fordulás bejelentése rövid ideig lecsillapította a piacot, ám a nyugalom hamar elillant az ügyetlen kommunikáció miatt (sem az MNB-vel, sőt, még az IMF-fel sem konzultáltak előtte). A magyar kormány teljes erővel védi az elmúlt év gazdaságpolitikáját, becsmérli az előző kormány megállapodását az IMF-fel, amely „akadályozta az ország gazdasági függetlenségét”. Orbán pártja joggal hivatkozik a szocialista elődjeitől örökölt rendetlenségre és a saját hiány csökkentésére, ám ez utóbbit a magánnyugdíj pénzek elorzásával érte el. Az elsősorban külföldi bankokra kivetett extra adók pedig „gyümölcsként hullottak az ölükbe”, ráadásul arra kényszerítették a bankokat, hogy a magyarok által meggondolatlanul felvett svájci frank alapú hiteleket újratárgyalják, ami miatt az Európai Központi Banktól éles megrovásban részesültek.
Legjobb indulattal is pusztán stabilizációról beszélhetünk, de a növekedés „ócska”, várhatólag még a kormány által előre jelzett 1,5 százalékot sem fogja elérni, a vállalkozási kedv alacsony és a 27 százalékra emelt áfa sem fogja megfékezni a feketegazdaságot.
Orbán nemrég tett londoni látogatásán magabiztos hangulatban volt. Országa gazdasági bajait az előző kormány által előidézett bizalomvesztéssel indokolta. A januárban bevezetett egykulcsos adó már a változást mutatja – állította. Nagy reményeket támasztott a nyugodtabb oroszországi kapcsolatokkal és a kínai befektetésekkel szemben. „A szél keletről fúj” – mondta.
Egyelőre úgy tűnik, rövid távon az idő és az események nem Orbán Viktor oldalán állnak – folytatja elemzését a The Economist szerzője. 2008-ban a külvilág gyorsan Magyarország segítségére sietett, de ma más a kép. Napjainkban az egykori szocialista országok zöme jobban áll, mint a régi, dél-európai EU-tagállamok. Magyarország két szomszédja – Szlovákia és Szlovénia – már az eurózónában vannak. Lengyelország megkérdőjelezhetetlen nehézsúlyú játékos a diplomácia és a gazdaság terén. Orbán Viktor „csodabogár”, és az országa kevésbé fontos most, amikor az EU-nak sürgősebb kérdésekre kell fordítania az idejét, energiáját és a pénzét. A magyar miniszterelnök periférikus ügyekre fecsérelte az idejét, mint például egy új médiatörvényre, amit a szólásszabadság hívei elutasítanak, kormányának „bunkerszerű” mentalitása kárt okozott a választóival való kommunikációjában.”Miután hangosan kikiáltotta a függetlenségét a külső világtól, most engedni kényszerül a nyomásnak, ami egyértelmű kudarc. Ellenfelei kárörömmel nézik, támogatói forronganak” – zárja cikkét a The Economist írója.
A Moody’s leminősítésének fényében kérdés, hogy a miniszterelnök és a gazdasági miniszter sikerről zengő harsonáit hogyan kell értelmeznünk? Milyen ez a „növekedési motor”? Ha egy Rolls Royce-ban Trabant-motor van és lemerült az akkumulátora, akkor az Rolls Royce vagy Trabant?
