Oktoberfest Münchenben
Idén is tömegek ünnepelték a hét végén az „Oktoberfest“, az immár 180 sörfesztivál megnyitóját Münchenben. „Ozapft is“ kiáltotta “bajorul” a város főpolgármestere, Christian Ude, mikor két ütéssel megcsapolta az első hordót. A világ legnagyobb népünnepélye, amely királyi esküvőt idéz, október 6.- ig tart és több mint 6 millió látogatót várnak rá a világ minden részéből. A sör kitűnő, erős (és drága), a tömeg nagy – de sokan ezt szeretik.
A város harmadik ciklusát töltő, mindig nagy többséggel megválasztott szociáldemokrata polgármesterének pártja épp a múlt hét végén szenvedett súlyos vereséget a tartományi választásokon. A listavezető Christian Ude azonban vetélytársával, a CSU-elnök és miniszterelnök Horst Seehoferel együtt nyitotta meg az ünnepet, mondván: ott a politikának nincs helye, ide szórakozni jönnek. E felfogás jegyében a helyszínen szigorúan tilos a politikai propaganda: nem lehetnek plakátok, sőt, még a vasárnapi országos választásról szóló beszámolókat sem szabad közvetíteni. Ami persze nem jelenti, hogy ne lenne jelen minden mozgóképes politikus, hogy ápolja kapcsolatait a „néppel” és jelezze, öltözetében, viselkedésében, étvágyában és sör-állóképességében mennyire bajor...
Honnan a név?
1810 október 12.-én I. kelt egybe Lajos bajor trónörökös Therese von Sachsen-Hildburghausen hercegnővel. A Wittelsbach- dinasztia a nagy alkalomból öt napon át tartó ünnepélyt rendezett München belvárosában, hogy demonstrálja a néphez való közelségét, ingyen sör, sült csirke kiosztásával, mintegy kárpótlásul a dinasztia megvédéséért vívott háborúkért. A vigadalom lovasversennyel ért véget a város kapui előtt fekvő réten, melyet a hercegnő tiszteletére Theresienwiesenek neveztek el. A nagy közönséget vonzó lóversenyt azután a következő évben, ugyanabban az időben megismételték – így alakult ki az októberi ünnep hagyománya. Háborúk, kolera és gazdasági válságok miatt persze jó néhányszor kimaradt. Egyébként Hitlerék is kihasználták céljaikra a nagy sörivást: Göring, Göbbels megjelenésével nyilvánította ki közelségét a „néptársakhoz” s a náci állam 90 pfennigben rögzítette a korsó ser árát. Utóbb azután elvették a nevet és egy ideig „nagynémet népünnepély” volt a rendezvény elnevezése.
Sok – és drága a ser
A sört, amelyet erre az alkalomra főznek „Maß“-ban vagyis literenként mérik. Magasabb, 6 százalékos az alkohol-tartalma, még inkább az ára: idén már csaknem 10 eurót kérnek a literes korsóért, amelyet a müncheni vendéglátóhelyeken már jóval kevesebbért meg lehet kapni. Az ár azonban nem tűnik akadálynak: évente 6 millió „Maß“ folyik le a szomjas torkokon.
Aki netán nem a sör szerelmese, szintén megtalálja számitását a „Wiesn“-en, ahogy a müncheniek a helyszint nevezik. Az alpesi népi viselet kedvelői például tömegesen találkozhatnak hölgyekkel, akik „Dirndl“-ben s különböző korú urakkal, akik a hagyományos bőrnadrágban flangálnak. A viseletet illetően tudni kell, hogy hölgyek esetén vigyázat! Ha a bal oldalon hordják a kötény masniját, tudatják a férfiakkal, hogy még keresik az igazit. Akinél a jobb oldalon látjuk a masnit, ott (elvben) ne is próbálkozzunk: ők már révbe értek.
Zabálás az óriás sátrakban
Az ínyencek végig kóstolhatják a kolbászok („Würste“), a grillcsirkék („Hendl“), az ökörsült („Ochsen“) óriási kínálatát, körítve savanyú káposztával, krumplisalátával vagy éppen óriás sós pereccel. Megtehetik ezt a 14 nagy sátor egyikében, mint mondjuk a „Schottenhamel“-ban, amely 10.000 férőhelyet kínál és különösen kedvelt a müncheni ifjúság körében. Akik szűkebb körben szeretnek vigadni, azokat 18 kisebb sátor invitálja, bennük “csak” 100-500 férőhellyel. Amint a fúvószenekar rázendít, sokan kezdenek énekelni, táncolni. Mivel erre kevés a hely, az emberek gyakran fellépnek a sörpadokra, szomszédjuk vállára téve karjukat ingadoznak jobbra-balra a zene ritmusára – ezt hívják “schunkeln”nek. Asztalra lépni tilos...
További írásokat olvashat Németországról a
www.ger – mania.huhonlapon
