Obama háborúi
Az amerikai kormányzat tisztességtelen, megbízhatatlan szövetségesnek tartja Pakisztánt. Ezért is működik a CIA 3000 fős kommandója Afganisztán mellett a szomszéd ország területén is – hogy eltegye láb alól az Al-Káida vezetőit. Egyébként Obama elnök nem bízik a győzelemben, és ki szeretne vonulni, mert fél, hogy saját pártja és a választók ellene fordulnak. Minderről Bob Woodward könyvéből értesülhetünk. Nemkülönben arról, hogyan fúrják egymást katonák és civilek az amerikai kormányzatban. Ez is oka lehet annak, hogy Obama pártja igencsak gyengén szerepelt a kongresszusi választáson. HELTAI ANDRÁS írása.
Woodward és társa, Carl Bernstein, a The Washington Post munkatársai a hetvenes években szenzációs cikksorozatban leplezték le, hogyan próbáltak Nixon elnök emberei betörni a Demokrata Párt irodájába, majd milyen eszközökkel akarták eltitkolni ezt és a többi botrányos ügyüket. A leleplezések végül Nixon lemondásához vezettek. A páratlan riportokból és következményeikről nagy sikerű könyv, majd film is készült.
Woodward azóta is lapjánál dolgozik, és Obamáról szóló kötete immár a tizenhatodik. Rendre az elnökökről ír, és a jelek szerint mindig kivételesen jól tájékozott, így tehát hiteles. Amiért kedvelik is az olvasók (az új kötet elsőre 630 ezer példányban jelent meg), és félik a politikusok: Bill Clinton a hírek szerint annak idején hónapokig emésztette magát a róla szóló könyv miatt. Nemcsak a kritika borította ki, hanem különösen az, hogy oly megbízhatónak vélt munkatársai mi minden bizalmasat elmondtak róla az újságírónak.
Barack Obama alkalmasint nem emészti magát. Maga is a szerző rendelkezésére állt hosszabb beszélgetésre, és voltaképpen elégedett lehet a képpel, amelyet a könyv rajzol róla.
A kötet ugyan az Obama háborúi címet viseli, de lényegében Afganisztán és az ifjú elnök ügyéről szól. Aki röviddel hivatalba lépése után – nyilván még eléggé tájékozatlanul – teljesíti a Pentagon igényét, hogy küldjenek oda további 20 ezer katonát. Ám hamarosan kiderül, ami persze eleve nyilvánvaló volt: ennyi sem elég. S a tábornokok újabb 40 ezer embert kérnek. Ezzel együtt lenne meg a jó százezer – éppen annyi, amennyivel annak idején a szovjetek ott voltak. (Majd vesztesen kivonultak, hiszen az amerikaiak jól felfegyverezték a talibánokat.)
Az ismeretesen igen intelligens elnök aztán vette a fáradságot, és beletanult, majd már visszautasította, hogy parttalanul bővítsék a csapatokat, és szórják a pénzt. „Nem akarok új Vietnamot, és nem akarok további ezermilliárd dollárt költeni” – idézi Woodward az elnöknek Robert Gates védelmi és Hillary Clinton külügyminiszter előtt tavaly októberben tett kijelentését.
Titkos kommandó
Nem sokkal később Obama döntött: csak úgy lehetnek sikeresek Afganisztánban, ha támadják az Al-Káida, a talibánok pakisztáni támaszpontjait, búvóhelyeit is. A hírszerzés főnökére támaszkodott, aki azt jelentette neki, hogy Pakisztán – amelyet Washington évtizedek óta milliárdos támogatásban részesít – megbízhatatlan partner. „Nem tudják vagy nem akarják megakadályozni, hogy biztonsági szolgálatuk titokban támogatást, pénzt és fegyvereket adjon a talibánoknak.” Ezek után járult hozzá az elnök, hogy a CIA 3000 fős, többnyire afgánokból álló titkos kommandót küldjön a pakisztáni határterületekre, mondván: „Világossá kell tennünk, hogy a rák átterjedt Pakisztánra.” Az egység feladata: megsemmisíteni az Al-Káida vezetőit és társaikat.
Nem lehet megnyerni
Egyébként Obama megerősítette, sőt, ki is terjesztette elődjének, Bush elnöknek azt a 14 utasítását, amelyek feljogosítják a CIA-t, hogy világszerte folytasson titkos műveleteket. Afganisztáni műveleteik nyomán egy újabb értesülés: Hamid Karzai elnök, a NATO állítólagos támasza mániákus depresszióban szenved, gyógyszerfüggő, így – legalábbis időnként – nem beszámítható. Ő és féltestvére, Ahmed Wali Karzai korrupt kormány élén állnak, amelyet nincs is szándékukban megreformálni. „Ilyen erkölcsi környezetben, szakértelem híján, csoda lenne, ha olyan afgán hadsereg és rendőrség alakulna ki, amely szembe tudna szállni a talibánokkal” – öszszegzi a szerző a fehér házi véleményeket. Holott Obama éppen ebbe az irányba indult el: a „vietnamizálás”, a feladatok helyieknek való átadása felé. E megoldás egykori kimenetelére emlékszünk.
Egyébként végül további 30 ezer amerikai katonát küldtek a háborúba – és nem valószínű, hogy továbbiak követnék őket. Petraeus tábornok, akit – iraki sikerei miatt – Obama idén az afganisztáni hadműveletek élére állított, Woodward szerint az alábbiakat mondta elnökének: „Fel kell ismernie, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni. Irakban ugyan óriási haladást értünk el, de még mindig szörnyű támadások jönnek, és ébernek kell maradnunk. Állhatatosnak kell lennie – olyan harc ez, amellyel életünk végéig számolnunk kell, s valószínűleg még a gyerekeink életében is.”
Abban, hogy Barack Obama láthatóan ingadozik az afgán probléma megoldását illetően, nem kis szerepe lehet a fehér házi belharcoknak, tudjuk meg Woodwardtól. James L. Jones tábornok, a tengerészgyalogság volt parancsnoka, akit az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának választott, az év végén távozik. Feltehetőleg azért, mert nem hallgatott rá az elnöki stáb többi kül- és katonapolitikusa: őket sommásan „vízi poloskáknak”, illetve „politbürónak” minősítette. Persze azért is, mert nyilván ő volt Woodward egyik forrása. Utóda eddigi helyettese, Thomas Donilon lesz – ami viszont arra indította Robert Gates védelmi minisztert, hogy kijelentse: „Ez kész katasztrófa...”
Az említett Petraeus tábornok szerint David Axelrod, Obama egyik legközelebbi munkatársa pusztán „választási manipulátor”. Joe Biden alelnök viszont Richard Holbrooke-ról, az elnök afganisztáni és pakisztáni különmegbízottjáról nyilatkozott imigyen: „A legönzőbb csirkefogó, akit valaha ismertem.” Biden miatt, vagy sem, a könyv szerint Holbrooke (aki nem bízik Obama afganisztáni stratégiájában) elveszítette az elnök bizalmát.
Vietnam, Irak
Egyetérthetünk Bob Woodwarddal abban, hogy Barack Obama alkalmasint nehezebb helyzetben vette át az Egyesült Államok vezetését, mint bármelyik elődje. Gondoljunk arra, amiről a szerzővel is beszélt: áradnak hozzá a figyelmeztetések, hogy újabb terrortámadások fenyegetik az országot, és mindent meg kell tenni a megakadályozásukra. Ugyanakkor az elnök nyitva hagyja a lehetőséget, hogy ez nem mindig sikerül. „Mindent megteszünk, hogy megakadályozzuk. De el tudunk viselni egy támadást, ahogy elviseltük a legnagyobbat, a szeptember 11-it is. Elviseltük, és erősebbek vagyunk.”
Az afganisztáni hadjárat az ikertornyok elleni szörnyű merénylet miatt kezdődött. Oszama Bin Ladent s a legtöbb felbujtót, szervezőt azóta sem sikerült elfogni, a potenciális terroristák többen vannak, mint valaha. Obama úgy véli, hogy a belpolitikában választási ígéreteinek többségét sikerült megvalósítania: elindult az egészségügy és az oktatás reformja, megrendszabályozták a bankokat. Ennek ellenére az „ő” örökölt háborúja éppoly megoldhatatlan, pályáját megtörő dilemma elé állíthatja, mint elődeit Vietnam és Irak.
