Nyilvánossá tették a titkos német dokumentumokat Jugoszlávia széteséséről

Évtizedek óra terjed a legenda, miszerint Németország felelős Jugoszlávia széteséséért – írja a Deutsche Welle (DW) Mihael Martens német újságíró Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikke alapján. Bár a légből kapott összeesküvés elméletekkel általában foglalkozni sem érdemes, erre megéri időt szánni, hisz a Bonn felelősségét firtató állítások, ha különböző formákban is, újra és újra szárnyra kelnek – teszi hozzá a lap.

A tézisek alapja rendszerint, hogy a németek azért szorgalmazták a délszláv föderáció szétesését, hogy a többnemzetiségű szocialista állam romjain keresztül újra vezetőszerephez jussanak Délkelet-Európában. A különböző elméletekről számos könyv, cikk és tanulmány született, ugyanakkor a teória terjesztői eddig egy elég fontos forrás hiányában álltak – jegyzi meg a DW. A német külügyminisztérium ugyanis egy amúgy szokásos 30 éves intervallumra titkosította a Jugoszlávia széteséséről szóló dokumentumait, a blokkidőszak pedig csak ez év elején járt le.

Az iratokat Mihael Martens tanulmányozta, és mint közli, semmi jel nem mutat arra, hogy a bonni politika szándékosan Jugoszlávia összeomlását okozta volna. Sőt, arra a következtetésre jutott, Bonn túl sokáig ragaszkodott a délszláv föderáció egyben tartásához, és nem tudta belátni, hogy a belgrádi, zágrábi és ljubljanai vezetés ellentétei miatt nem lehet megmenteni Jugoszláviát. Hozzáteszi: az viszont igaz, hogy az eszkalálódó konfliktus okán Németország álláspontja idővel megváltozott.

Illúzió

Az 1991-es szilárd bonni vélemény, miszerint a délszláv szövetségi köztársaságot mindenáron meg kell őrizni, csak fokozatosan vesztett a támogatottságából. Az átvizsgált dokumentumok alapján azt írják, elsősorban a belgrádi német nagykövetség elképzelése volt, hogy Jugoszláviát a délszláv népek akarata ellenére is egyben lehet tartani.

Az elkövetkező tárgyalások és álláspontok viszont egyre illuzórikusabbá tették a törekvést. Helmut Kohl szövetségi kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter idővel arra a következtetésre jutottak, hogy a jugoszláv dilemmában még mindig Szlovénia és Horvátország elismerése lehet a kisebb rossz. Ezek után készen álltak, hogy megvédjék álláspontjukat Washington, London és Párizs ellenvetéseitől, és innen lehet valamennyi igazságot meríteni az önálló német fellépés meséjéhez - írja a lap.

A függetlenség nem aktuális

Bár később valóban pálfordulás állt be a német politikában, a DW szerint ennek 1991 elején még semmi nyoma nem volt. És ezt többek között a külügyminisztérium 1991. január 4-i feljegyzése is bizonyítja: „Azért hogy Európa stabil maradjon, a Nyugatnak továbbra is érdeke az egységes Jugoszláv állam, a föderáció megőrzésére kell összpontosítani” – írták.

Így később Franjo Tudjman horvát nacionalista politikus, Horvátország első államfője (1990-1999) magánakciói is kudarcot vallottak Kohlnál és Genschernél. A lap Hans Friedrich von Plez NATO-nagykövet jelentése alapján azt írja, a horvát vezető kerülő úton akart találkozni a német politikusokkal, de erre nem volt nyitottság.

Helmut Kohl német kancellár beszélget Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszterrel az EBESZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján 1990. november 20-án Párizsban. Fotó: Jean-Loup GAUTREAU / AFP 

Bonn tartotta magát az álláspontjához 1991 nyarán is, negatívan állt a délszláv föderáció széteséséhez. Szlovénia és Horvátország viszont 1991. június 25-én kikiáltotta függetlenségét, így a német kormány még ezen a napon utasítást adott „sajtóközlemény” címmel a német belgrádi nagykövetnek és Hans Julius Bolt zágrábi főkonzulnak. „A német szövetségi kormány és az Európai Unió partnerei kiállnak a demokratikus jugoszláv egységért az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása mellett (...) Szlovénia és Horvátország függetlenségének elismerése jelenleg nem aktuális” – írták a DW szerint.

Németország ezután délszláv politikusokkal tárgyalt, majd azt közölte a diplomatákkal, mivel nem lehet megjósolni, hogy a többi jugoszláv köztársaság elfogadja-e Horvátország és Szlovénia függetlenségét óvatosan kell állni a helyzethez, mivel „az országok korai elismerése Jugoszlávia belügyeibe való beavatkozának minősülhet” – írták. 

Furcsa dokumentum

Bonn hozzáállásában viszont már ekkor észrevehető némi változás – írja a DW. A lap szerint ezt bizonyítja egy 13 oldalas „Jugoszlávia felbomlása és újraalapítása - Tézisek és antitézisek" című titkos dokumentum is. A cikk úgy értékeli, hogy egy meglehetősen szokatlan, dátum és aláírás nélküli iratról van szó, amin az sincs nincs feltüntetve, hogy melyik osztálytól származik. Hozzáteszik: figyelembe véve az archiválást, feltételezhető, hogy az anyag júniusban íródott, és egy a német külügyminisztérium által megbízott, hatósági engedéllyel rendelkező tanácsadó szervezettől származhat. A szöveg egyébként összehasonlítja a Szlovénia és Horvátország elismerése mellett és ellen szóló érveket, miközben megvizsgálja az ehhez igazodó lehetséges kül-, és belpolitikai forgatókönyveket is.

A dokumentumban felvetődik a háború lehetősége, a jugoszláv kormány tekintélyének drasztikus csökkenése, illetve hogy emiatt képtelenség irányítani a délszláv köztársaságokat, az egyik teória szerint pedig az európai közösségnek könnyebb lenne egyetlen jugoszláv állammal mint több kicsi instabil országgal (a szövegben kiemelve: Bosznia-Hercegovinát és Macedóniát).

Nyitás

Bonn fokozatos irányváltása miatt végül Tudjmannak alkalma nyílt találkozni Kohllal és Genscherrel. Miután a horvát vezetőt már Bécsben, Budapesten, Londonban és Olaszországban is fogadták, a politikus Németországtól is zöld lámpát kapott: július 18-án Bonnba tárgyalhatott. A DW megjegyzi, Kohl és Genscher csak úgy ment bele a találkozóba, hogy előtte Tudjman tudomására hozták, a párbeszédre való nyitottság nem jelenti, hogy Németország elismeri Horvátország függetlenségét. És erről egy külügyminisztériumi beadvány is tanúskodik – írják.

Franjo Tudjman horvát elnök a Wright Patterson légibázis leszállópályáján, 1995. október 31-én, hogy részt vegyen a balkáni béketárgyalásokon. Fotó: PAUL J. RICHARDS / AFP

Ezt követően a lehető legalacsonyabb protokollszinten fogadták Tudjmant, aki így vörös szőnyeg, rendőrségi kíséret, horvát címerek és zászlók nélkül maradt. A németek annyi engedményt tettek felé, hogy – szükség esetén – elszállásolják a horvát politikust, de kikötötték: ennek helyszíne nem lehet az a szálloda, ahol a hivatalos vendégeket fogadják. A DW azt írja, Tudjmannak csupán annyi járt, hogy beszélhet a német szövetségi kancellárral - szigorúan étkezés nélkül, írja a lap.

A németek által készített javaslat azt is tartalmazza, amennyiben Tudjman Horvátország német elismerését kéri, Genscher rázza le annyival, hogy a téma nincs napirenden, és ebben nem is foglalhat, hiszen „ezzel egy másik ország tisztázási folyamatban álló belügyeibe avatkozna”.

Sok áldozat

A pálforfulás csak ezután jött. Idővel egyre több hír érkezett a véres délszláv konfliktusokról, a horvát és szlovén civilek elleni támadásokról, a szerb és horvát önkéntes katonák terrorjáról és a tűzszüneti megállapodások be nem tartásáról. A média hatott a közvéleményre, a közhangulat pedig a pártok, különösen az ellenzék hozzáállására. A szociáldemokraták (SPD) alelnöke, Ganzel Norbert például mind a nyilvánosság előtt, mind pedig a színfalak mögött arra épített kampányt, hogy el kell engedni az álláspontot, miszerint Jugoszlávia nem eshet szét.

Ezek eredményt hoztak, 1991 nyarának végén a kormány is másképp kezdett vélekedni a délszláv föderációról. Genscher augusztus 26-án berendelte Boris Frlec jugoszláv bonni nagykövetet, és közölte vele: „Amennyiben nem térnek át azonnal a fegyverszünetet betartására, a német kormány átgondolja Szlovénia és Horvátország elismerésének kérdését, és ebben az esetben az európai közösségen belül is az eddigitől eltérő álláspontot fognak szorgalmazni” – közölte a diplomatával, aki egyetértett a felvetéssel a DW szerint.

Egy díszőrség díszlövést ad le Miodrag Otovic szerb rendőr temetésén, akit az albán felszabadító hadsereg tagjaival folytatott harcok során öltek meg Glodjane faluban 1998. március 23-án. Fotó: JOEL ROBINE / AFP

„A jugoszláv fegyveres erők már nem számítanak néphadseregnek, hiszen nem rendelkezik szlovén, horvát és macedón katonákkal. Ez egy tisztán szerb hadsereg, amely agressziót hajt végre Horvátország ellen” – mondta a szlovén Frlec a beszélgetés jegyzőkönyve szerint, majd nem sokkal ezután tiltakozásképp lemondott a jugoszláv diplomáciai szolgálatról, írja a lap.

Az ezt követő dokumentumok szerint Németországot ekkortól már a független Horvátországgal kapcsolatban felvetődő kérdések foglalkoztatták. A lap szerint 1991. októberétől a Horvátországban élő szerb kisebbségek helyzete számított kulcskérdésnek, mivel Bonn tartott attól, hogy a horvát kormány nem biztosítja számukra a megfelelő jogokat. Genscher emiatt azt is „felajánlotta” Horvátországnak, hogy német szakértőt küldenek a térségbe novemberben.

Valódi nyitottság

Bonn innentől valóban nyitott volt, a „Jugoszláv Néphadsereg” novemberi vukovari bombázása pedig még inkább eltökélte Németországot. Majd 1991. december 17-én az Európai Unió tagállamai úgy határoztak, hogy 1992. január 15-én közösen elismerik Szlovéniát és Horvátországot. A lap megjegyzi: belső politikai feszültséget okozott, hogy Helmut Kohl utasítására Németország már december 23-án kihirdette az elismerésről szóló döntést. Azt írják, a lépés sokakat feldühített a német külügyminisztériumban.

Hozzáteszik: hogy bár a német külügyminisztérium archívuma nem az egyetlen kulcs, hogy megértsük Németország szerepét Jugoszlávia szétesésében, de mint konstatálják, a több mint 2500 oldalas akták nem utalnak arra, hogy Németország 1991-ben szándékosan és szisztematikusan Jugoszlávia széteséséért küzdött volna. A tények másról beszélnek: Bonn csak több hónapos tétovázás után, értette meg, Jugoszláviának többé nincs jövője – írja a lap.

(Deutsche Welle)

(Kiemelt kép: Egy idős férfi ül egy padon Jugoszlávia zászlaját tartva a néhai Josip Broz Tito, a kommunista Jugoszlávia egykori elnöke emlékműve előtt, Belgrádban 2020. május 25-én. Fotó: Andrej ISAKOVIC / AFP)