November 17.
A címet olvasva bizonyára sokan kutakodni kezdenek az emlékezetükben, vajon milyen múltbéli esemény dátumáról van szó. Talán viharos történelmünk valamelyik ütközetének a napja? Netán egy meghatározó egyéniség, költő, művész születésnapja? Eláruljuk. Tavaly november 17-én küldte el levelét nagy titokban a magyar kormány az IMF-nek, amelyben jelezte hitelfelvételi szándékát. Mégis, a miniszterelnök mintha tizenkét hónapja abban a tévhitben élne, hogy az IMF folyamodott hitelért a magyar kormányhoz, és nem fordítva. Ráadásul nincs, aki figyelmeztetni merné a tévedéséről. Egy éve ropja pávatáncát. Miközben az IMF 3-4 százalékért adna kölcsönt, ő kötvényeket bocsát ki 8-9 százalékos kamattal, ami gazdasági szakértők szerint évi 100-200 milliárdos többletkiadást jelent. De nem számít. A kormányfő nagyvonalú ember, rendületlenül védi az ország senki által nem fenyegetett szuverenitását, és nem bánja, ha a drága kötvényeivel tovább növeli az államadósságot. A lakosságra pedig nem rak pluszterheket, és szerencsére nincsenek sem megszorítások, sem adóemelések, nem érkeznek hetente újabb gazdasági csomagok. A jobb kéz erős marokkal fogja és nagy szakértelemmel irányítja a gazdaságot.
Igen, eltelt egy év. Akinek kedve van, szolidan ünnepelje meg magában az eseményt egy születésnapi tortával, a tetején egy szál égő gyertyával. Míg a tortát majszolja, vegye elő a két évvel ezelőtti számláit, bankkivonatait, fizetési kimutatásait, és hasonlítsa össze az ideiekkel. Nézze meg, mennyivel nem emelkedtek a rezsiköltségei, mennyivel nem drágult a telefonálása, mennyivel nem nőttek a különböző fantázianeveket viselő banki díjai, és mennyivel nem csökkent a nettó keresete. Ha olvasónk ugyanarra a következtetésre jut, mint mi, talán mégsem tortát süt. A magunk részéről inkább rétest ajánlanánk. Túróst.
Markó Beáta
