Német lovag a Vatikán bankjának élén

A hivatalosan a Vallási Művek Intézete nevet viselő intézményt eredetileg azért hívták életre, hogy kezelje az egyházi gyűjtésekből és más forrásokból származó pénzeket és közvetítse azokat a szerzetesrendeknek, egyházmegyéknek, stb. Az idők során azonban igen súlyos visszaélésekre derült fény, amelyek után ma is szorgosan nyomoznak az olasz hatóságok csakúgy, mint az EU intézményei. Az eddig legnagyobb botrány Robert Calvi nevéhez fűződik Az olasz pénzember hajdan a Banco Ambrosiano élén állott, amely többek között az olasz maffia milliárdjait kezelte – ám a bankár ugyanakkor baráti viszonyt ápolt Battista Montini bíborossal, a későbbi VI. Pál pápával.

Így szoros kapcsolatba került a Vatikán bankjával is és miközben az alvilág pénzeit forgatta, dél-amerikai drogbárók pénzét mosta tisztára a Vallási Művek Intézete bekapcsolásával, rá bízták azt is, hogy az egyház forrásaiból titokban támogassa a lengyel Szolidaritás mozgalmat. Ugyanakkor Kasimir Marcinkus bíborossal, az Intézet akkor vezetőjével szoros együttműködésben, titkos párt-pénzeket éppúgy kezeltek, mint korrupt politikusok vagyonát. Amikor mindez 30 évvel ezelőtt kiderült, a Banco Ambrosio összeomlott. Calvi, aki pár nappal korábban még arról beszélt, hogy „ha neki valami baja esne, a pápának le kell mondania”, Nagybritanniába menekült. Néhány nappal később egy londoni híd alatt felakasztva találták. Gyilkosát máig nem ismerik, amint hogy tisztázatlan, titkárnője miért zuhant a halálba az ablakból azon a napon, amelyiken volt főnöke holttestét megtalálták. A botrány után a Vatikán közölte, hogy bár lépése nem jelent felelősség-vállalást, mindenesetre 200 millió dollár fizetnek, hogy abból kártalanítsák az Ambrosio bank csődjének károsultjait.

Benedek pápa rendet próbál tenni – hasztalan

Benedek pápa első hivatali éviben úgy tűnt, hogy a Vatikán új ura rendet kíván teremteni. Elrendelte, hogy az Intézet munkáját felügyelő bizottság ellenőrizze, annak vezetésével Gotti Tedesci közgazdász professzort és bankárt bízta meg. Az munkához is látott – hogy azután tavaly májusban lemondjon. Néhány hónappal azután, hogy elvonták a felügyelő bizottság hatáskörét – hír szerint a Szentszék második embere, Tarcisio Bertone érsek, államtitkár utasítására. Ez azt is jelentette, hogy a bank immár újra nem adott ki adatokat pénzforgalmáról, ügyfeleiről, sem az EU-nak, sem az olasz hatóságoknak.

A Vatkén azzal indokolta Tedesci letűnését, hogy „alapvető követelményeknek nem felelt meg”, ám az olasz sajtó másként tudta. Tedesci, írták, az életét féltette, miután ismételten, írásban figyelmeztette a pápát: politikusoknak, a maffia embereinek még mindig vannak számlái a Vatikán bankjában, de amikor tisztével élve meg akarja tudni a névtelen számlák tulajdonosainak nevét, hallgatásba ütközik.

Sajátos volt a vatikáni döntés is, amellyel Tedeschi utódául – ideiglenes megbízatással – Ronaldo Hermann Schmitzt, a Deutsche
Bank igazgató tanácsának tagját nevezték ki. Sajátos azért, mert a nagy német bankház római részlege bonyolítja részlegesen évek óta a Vatikán bankjának ügyeit – miután annak pénzét olasz pénzintézetek nem fogadhatják be. (Ezért nem lehet újabban hitelkártyával fizetni a Vatikánban, csak készpénzzel – a vizsgálat alatt álló Intézet nem jogosult bankkártyás műveletekre). A helyzetet bonyolítja, hogy míg az olasz halóságok nyomoznak a feltételezett visszaélések ügyében, a Vatikán bankja – a Deutsche Bank segítségével – él az EU-országok számára biztosított lehetőségekkel – holott a Vatikán ismeretesen nem tagja az Uniónak. A német lovagnak nem lesz könnyű dolga ebben a helyzetben rendet tenni. Még kevésbé a jövendő pápának, akinek súlyos örökséggel kell szembenéznie.