Német expresszionisták, Munch, rajzok Brnoból
A nagy bécsi múzeumok ügyesen profitálnak a magángyűjtemények tulajdonosainak abból az óhajából, hogy kincseiket minél szélesebb közönséggel megismertessék. A Leopold Múzeum Hagenből kapta kölcsön az Osthaus gyűjteményt, az Albertina pedig október 16-tól az Arthur Feldmann nevével fémjelzett anyagból rendez kiállítást. Ahogy ilyenkor lenni szokott, nem csak a műkincsekről, hanem a gyűjtők személyéről is szó esik.
Bécs, a Leopold múzeum az első állomás: a hageni Osthaus múzeumból a német expresszionisták képei két éves körútra indultak. Január közepéig Farbenrausch (Színmámor) címmel Schiele, Kokoschka, Gerstl, Nolde képei láthatók, vagyis éppen olyan művek, amelyek pontosan beleillenek a múzeum eredeti profiljába. Igaz, a cím ellenére talán a legizgalmasabbak nem is a színekben tobzódó festmények, hanem a fekete-fehérek: Max Beckmann berlini litográfiái és egy fametszet – Karl Schmidt-Rottluf alkotása, Kandinszkij és Kirchner néhány műve. A kiállítás a drezdai Híd (Brücke) csoport és a müncheni Kék Lovas (Blauer Reiter) alkotóinak műveire összpontosít – hiszen ezek álltak Karl Ernst Osthaus érdeklődésének is a középpontjában.
A hageni művészetpártoló Osthaus a 20. század elején nemcsak vásárolta a műveket, hanem igyekezett személyes kapcsolatot is kialakítani az alkotókkal. Eleinte az impresszionisták képeit vette, az expresszionizmust később fedezte fel, ám az teljesen elbűvölte. Az érintett művészek igen nagyra tartották hageni múzeumát, s valóságos csapás volt, amikor Osthaus igen fiatalon, 46 évesen elhunyt.
Örökösei először a gyűjtemény legértékesebb darabjait adták el. Ez csak az első veszteség volt: a nemzeti szocialisták a maradékból eltávolították az általuk elfajzottnak nevezett műveket. A bombázások, rablások fejezték be a pusztítást: 1945-ben szinte semmi nem maradt. Karl Ernst Osthaus gyűjteményépítő munkájából viszont fennmaradt a „keret”, a villa. Itt helyezték el a teljesen újonnan, ám Osthaus szellemében felépített anyagot. Szponzorok, adományok, felvásárlások révén alakult ki a mai gyűjtemény, amelyből mintegy 100 mű most a bécsi Leopold múzeumban tekinthető meg.
Az Albertinában jelenleg Munch a sztár: a Szerelem, halál, magány című kiállítás január 24-ig tekinthető meg. A kiállítás meglepetést tartogat mindazoknak, akik a nagy norvég festőt kizárólag melankolikus, depressziós művek alkotójaként ismerik: nyomtatott grafikái, amelyek közül több remek példány látható a kiállításon, más hangulatot mutatnak, és ezzel jól egészítik ki a Munchról kialakult felfogást.
Október közepétől az Albertina eredeti profiljának megfelelő újabb kiállítás költözik a palota falai közé – igaz, elég rövid ideig, csak november végéig. Ismét egy gyűjteménynek köszönhető az élmény. A brnoi ügyvéd, dr. Arthur Feldmann a húszas években kezdett rajzokat vásárolni. A maga idejében a 800 darabos anyag a műfaj legnagyobb gyűjteményének számított. Csehszlovákia lerohanása után a nemzetiszocialisták a villát és a gyűjteményt egyaránt elkobozták, Feldmannt megkínozták és megölték, feleségének három évvel később, 1944-ben Auschwitzban ugyanez lett a sorsa. A gyűjteményből alig maradt valami: az utódok mára hosszas és fáradságos kutatómunka és múzeumokkal, magángyűjtőkkel folytatott még nehézkesebb tárgyalások, restitúciós eljárások után az anyag egy részét újra egyesítették. Az alapító unokája 2011 és 15 között nagyvonalúan 30 rajzot az Albertinának ajándékozott: október 16-tól ezeket mutatja be a múzeum a nagyközönségnek.
