Német értelmiségiek nyilatkozata

“Európa-szerte a kelet-közép-európai kommunista diktatúrák 20 évvel ezelőtti legyőzésére emlékeznek. Ünnepségek és konferenciák, kiállítások és filmek idézik fel annak a rengeteg embernek a civil bátorságát, akik békés tiltakozásukkal nem csak a diktatúrákat győzték le, hanem megteremtették az európai és a német megosztottság lezárásának, a demokráciának a feltételeit is. Ennek a megosztottságnak és a Kelet-Közép-Európában több mint négy évtizedig tartó kommunista uralomnak a kezdetét a második világháború jelentette. Így szégyennel és gyásszal emlékezünk a 70 év előtti szeptember elsejére, amikor a nemzeti-szocialista Németország lerohanta Lengyelországot. Nyolc nappal azelőtt kötötte meg Németország és a Szovjetunió az áldatlan emlékű "Hitler-Sztálin-paktumot”, amellyel a két totalitárius diktatúra felosztotta egymás között a Baltikumot és Lengyelországot, Finnországot és Romániát.
Lengyelországnak Németország és a Szovjetunió általi megtámadásával 1939 szeptemberében példátlan hódító- és megsemmisítő hadjárat kezdődött. Ezzel a háborúval Németország mérhetetlen szenvedést okozott szomszédainak egész Európában, főként Lengyelországban és végső soron a Szovjetunióban is.
Miután Európa és Németország felszabadult a nemzeti-szocializmus alól, az emberek minden európai országban békés és demokratikus jövőt reméltek.

Hitler nélkül nem lett volna kommunista diktatúra

Ám ebben a reményben sokan keserűen csalatkoztak. A háború és a náci uralom alatt meggyengült közép-kelet-európai államokban és Németország egy részén a Szovjetunió új diktatórikus rendszereket honosított meg – végzetes következményekkel a társadalomra, a gazdaságra, a kultúrára és mindarra a rengeteg emberre, akiket politikai ellenségként üldöztek, vagy akik az életükkel fizettek azért, mert útjában álltak a hatalom birtokosainak. Így a németek nem csak az európai zsidók megsemmisítéséért, a romák, a homoszexuálisok, a fogyatékosok, az aszociális elemként megbélyegzettek és a politikailag másként gondolkodók üldöztetéseiért és meggyilkolásáért valamint a háború áldozatává vált milliókért viseltetnek súlyos felelősséggel. Fájdalmasan tudatában vagyunk annak is, hogy a Németország által elindított második világháború nélkül nem lettek volna kommunista diktatúrák Kelet-Közép-Európában, és nem lett volna megosztott sem a kontinens, sem Németország.
Ha mi most, 2009-ben visszatekintünk Európa és Németország 20. századi történelmére, ezt a nemzeti-szocialista veszedelem tudatában tesszük, és örülünk annak, hogy ma Németország a népek európai családjának egyenrangú és megbecsült tagja.

Köszönet a magyaroknak is

Egyben hálával és tisztelettel gondolunk azokra az emberekre, akiknek az 1945 óta eltelt négy évtizedben - személyes biztonságukat is kockára téve - újra és újra volt elég bátorságuk ahhoz, hogy szembeszálljanak a kommunista diktátorokkal, hogy fellépjenek a szabadság és a demokrácia érdekében. Nem kevesen az életükkel fizettek ezért a bátorságért. A felkelések és szabadságmozgalmak az NDK-ban, Magyarországon, Csehszlovákiában, újra és újra Lengyelországban évtizedekig éltették az emberek reményét a szabadságra és a demokráciára.
Nem fogjuk elfelejteni, hogy mindenekelőtt a lengyelek voltak azok, akik saját szabadságuk, és a mi szabadságunk érdekében az első rést ütötték a kommunista hatalmi rendszeren. Köszönjük egyben a Charta 77 híveinek a bátorítást ahhoz, hogy igazságban éljünk. Emlékezünk azokra is, akik Magyarországon szabaddá tették az utat a demokrácia felé, és 1989 nyarán megnyitották a Vasfüggönyt. Szovjet disszidensek már jóval a glasznoszty és a peresztrojka előtt is felléptek az emberi jogok védelmében. És végül – de nem utolsó sorban – köszönjük azoknak a nyugati embereknek is, akik soha nem törődtek bele a Vasfüggöny és a kommunista diktatúrák létébe, akik követelték az emberi jogok tiszteletben tartását és támogatták a rezsimekkel szembeszálló ellenzéket.
Békés forradalmukkal Kelet-Közép-Európa népei visszanyerték öt évtizede elvesztett szabadságukat, állami függetlenségüket és önrendelkezésüket. Ezek a forradalmak jelentették az európai és a német megosztottságon való túllépés döntő előfeltételét. Amikor az SED diktatúrájának legyőzése után a német egység útjára léptünk, drága ajándék volt számunkra európai szomszédaink bizalma. A békés forradalmak következményeként minden német – történelme során először - szabadságban és demokráciában, jólétben, elismert határok között, a szomszédaival kölcsönös megbecsülésben és barátságban élhet.
Ahogy 1939, úgy 1989 is – bár ellenkező módon – de Európa sorsfordító éve lett. A szabad és demokratikus Európának tudatban kell lennie saját történelmének. Emlékezni kell a kommunista érára és annak legyőzésére. Az első lépés megtörtént: az Európai Parlament áprilisban először ismerte el azt a felelősséget. Ezen az úton kell tovább haladni: Európának aktív, felelősségének tudatában lévő emlékezet-kultúrára van szüksége, amely a felnövekvő nemzedékekben kialakítja az újra feltámadó tekintélyelvű és diktatórikus törekvések érzékelésének és az ellenük való fellépésnek a képességét.”- mutat rá a nyilatkozat.