„Nem mindig a többség dönt – hanem a jog is”

A bíróságot a Szövetségi Köztársaság első éveiben, az Adenauer-kormány idején hozták létre s már azzal szemben is megvédte a köz érdekét: megakadályozta, hogy közszolgálati címen kormány-televízió működhessen az országban. A testület azóta is, állásfoglalásai hosszú sorával bizonyította, amit egyik méltatója megfogalmazott: „ Nem mindig a többség hozza a döntéseket – hanem a jog is.”

Az 1951-ben alapított Alkotmánybíróság székhelye Karlsruhe. Tagjait – köztiszteletben álló, legalább 40 éves jogászokból – a parlament két háza, fele-fele arányban választja. A Bundestagban a pártok arányuknak megfelelően küldenek képviselőket a 12 tagú választó-bizottságba, amely kétharmados többséggel dönt. A másik kamara, a tartományok képviselőiből álló Bundesrat, közvetlenül választ, ugyancsak kétharmados többséggel. A 12 évre választott bírák megbízatása a 68. életév betöltésével szűnik meg.

Az AB két tanácsának egyike az alapjogi, a másik a közjogi kérdésekkel foglalkozik. A testületeknek eredetileg 12-12 tagja volt, 1963 óta azonban már 8-8 -an dolgoznak, negyedrészük nő. Mindkét nembéliek egyetértenek abban, hogy a bíróság túlterhelt, ám a költségvetési takarékosság közepette ma a legkevésbé eshet szó bővítésről. Ám arról sem, hogy szűkítsék munkájukat: a testülethez ügyével bármely állampolgár fordulhat. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben 40 százalékkal nőtt a keresetek száma s azok nagy többsége alkalmatlan arra, hogy foglalkozzanak vele.

Minta volt a magyar AB számára

A német Alkotmánybíróság sok tekintetben szolgált mintaként a magyar számára – annál is inkább, mivel a vezető magyar jogászok nagy többsége töltött már a 70-es - 80-as évektől hosszabb időt német egyetemeken. A mintakép mindenesetre az évtizedek alatt sikeresen vívott ki magának különleges helyet: teljes függetlenséget a demokratikus jogrendben, vállalva a nem ritka ellentéteteket is a mindenkori kormánnyal. Az AB kiállt a messzemenő szólás - és gyülekezési szabadság mellett, kulcsszerepe volt a szigorú adatvédelem meghonosításában, a vallásszabadság erősítésében – az alapvető emberi jogok védelmében általában. Nem riadt vissza attól sem, hogy adott esetben „beavatkozzék” égető napi politikai kérdésekbe. Legutóbb arról kértek tőle állásfoglalást az euró, pontosabban Görögország megmentésének ellenzői: nem ellentétes-e az alkotmánnyal, hogy óriási költségvetési pénzeket fordítsanak ilyen célra. Az ítélet: nem ellentétes. A bírák egyúttal felhívták a képviselők figyelmét, kérjenek nagyobb szerepet a kormánytól az idevonatkozó döntéseknél.

Andreas Vosskühle, az Alkotmánybíróság elnöke nem mulasztotta el hangsúlyozni a jubileumi ünnepségen, hogy az ítélkezés „európaizálása”, e testületek nemzetközi együttműködése is fontos feladat, míg Christian Wulff államelnök kiemelte: „Nem választhatók el egymástól az európai és a német érdekek.” Merkel kancellár arról szólt, hogy a 60 éves testület biztosítékot jelent a tárgyilagosságra.

További írásokat olvashat Németországról a