Muszlimok, akik megváltoztatják a világot
A nemzetközi politikával foglalkozó szaklap idén is összeállította annak, a szerkesztőség véleménye szerint mérvadó 100 értelmiséginek a listáját, akik közéleti tevékenységükkel, szellemi alkotásaikkal a legnagyobb hatást gyakorolják az emberiségre.
Ebben az évben a lista első tíz helyén kizárólag muzulmánok szerepelnek. Meglepő? Inkább elgondolkodtató.
A lap által használt terminus technikus, „public intellectual”, már csak azért is vitatható, mert hiszen a fogalmat angol nyelvterületen sem definiálták pontosan. Nagyjából olyan értelmiségi közszereplőt jelöl, akinek munkássága saját kultúrkörén túl is ismert /elismert – köszönhetően gondolatai egyetemes voltának, és tehetségének, mellyel tértől és nemzettől függetlenül megszólítja az embereket.
A listát azután nyilvános szavazásra bocsájtották. Túlzás nélkül állítható, hogy a voksolás végeredménye roppant meglepően, ugyanakkor izgalmasan alakult. A szerkesztőség az összesítés előszavában a téma iránti érdeklődés elsöprő voltára hívta fel a figyelmet, hiszen a mintegy négy hetes időtartam alatt több mint félmillióan adták le szavazatukat.
Még kora májusban, a Zaman című török napilap címlapon hozta a Foreign Policy szavazásáról szóló cikkét. Ez vezetett ahhoz, hogy az első helyen végzett Fethullah Gülen hívei és követői gyakorlatilag rohamot indítottak, az általuk ismert más muzulmán gondolkodókat is előkelő helyekre érdemesítve a rangsoroláson.
Hogy mire int mindez?
Azon túl, hogy a sajtó valóban hatékony eszköz – még az Európai Unió döntéshozói által gyanakodva méregetett és fenntartásokkal kezelt Törökországban is. Nos, ezen túl felveti: létezhet-e kultúrák közötti párbeszéd? Olyan szinten, amely akár egyetemes erkölcshöz vezet?
A nemzetközi politikát ma már nem csak a (területtel, jogi főhatalommal, lakossággal rendelkező) nemzetállamok működtetik. Nemzetközi szervezetek, multinacionális óriásvállalatok, félkatonai erők és más struktúrák, éppenséggel egyes emberek is éppúgy cselekvői lehetnek a legfölsőbb politikai térnek. A szereplők sora már nem homogén, mint volt a hidegháborúban, vagy azt megelőzően. Ezt a széttartó, egyre bonyolódó képet vizsgálva elvben – hangsúlyozottan elvben – lehetőnek tűnik valami egyetemes, nemzetek feletti párbeszéd
Mint ahogyan többen felhívták már a figyelmet a davosi világgazdasági találkozók kapcsán egyfajta „davosi kultúra” létére, amely értelemszerűen a résztvevő államok értelmiségét jelölné. Ők azonban csak az angol nyelv és a felsőfokú végzettség, no meg a vezető pozícióban eltöltött évek során fölhalmozott kapcsolati tőke révén kötődnek egymáshoz. Csekély számukról nem is beszélve.
A tapasztalatok alapján ugyanakkor a megértés óhatatlanul megreked bizonyos szinten. Egy európai például képtelen átérezni az iszlám családmodellt, míg egy muzulmán nem látja be: miért kellene kiszorítani az egyházat az államigazgatásból.
Megoldási lehetőségekkel mi sem szolgálhatunk, pusztán tendenciák jelzésére vállalkoztunk.
Az említett szavazás dobogósai:
