Működési zavarok
Az elmúlt napokban ismét a figyelem középpontjába került a Velencei Bizottság. Az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló testületét a rendszerváltások idején azért hozták létre, hogy alkotmányozási tanácsokat adjon az új demokráciáknak. Pénteken és szombaton a testület megint Magyarországról tárgyalt: most az új választójogi törvény, az ügyészség helyzete és a kisebbségek ügye volt napirenden. Hétfőn a magyar parlament elé kerültek a bírósági törvények módosításáról szóló javaslatok – követve a bizottság tavaszi ajánlásait. Igaz, egy fontos kritikát a törvényhozók változatlanul figyelmen kívül hagytak: az OBH elnöke továbbra is áthelyezhet ügyeket egyik bíróságról a másikra. Thomas Markertet, a Velencei Bizottság titkárát BARÁT JÓZSEF a hétvégén érte el.
– Van-e még egy ország, amellyel az európai jogelvek felett őrködő Velencei Bizottság egy éven belül annyit foglalkozott, mint Magyarországgal?
– Nincs. Valójában nagyon szokatlan – különösen egy európai uniós tagállam esetében –, hogy ilyen gyakran visszatérünk egy ország törvényeinek elemzésére. Ez azt mutatja, hogy Magyarországon különleges a helyzet: a kétharmados többség példátlan hatalmával nem él elég önmegtartóztatóan, időnként nem riad vissza attól, hogy szembeforduljon az európai jogelvekkel.
– Mi a közös azokban az országokban, amelyeknek a törvényeit leggyakrabban tűzik napirendre?
– Általában fiatal demokráciák ügyeivel foglalkozunk, olyan országokkal, amelyek segítségre, eligazításra szorulnak a demokratikus intézményrendszer működésével kapcsolatban. Az EU-tag Magyarország esetében azonban más a helyzet, itt a korábbi jogállami keretek megbontásának lehetünk tanúi. Ezért még az a példátlan lehetőség sem kizárt, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése ősszel úgy dönt: monitoringeljárás alá helyezi Budapestet. Magyarország számára elég kínos lenne, ha Oroszországgal, Ukrajnával és Moldovával említenék együtt.
– Manapság minden magyar újságolvasó tudja, hogy a diplomáciában létezik a nem papír papír, azaz a hivatalosnak nem számító, de nagyon is érvényes „emlékeztető irat” kategóriája. Ha ön a Velencei Bizottság hétvégi üléséről ismét ilyet állítana össze, mit írna bele?
– Aligha van szükség arra, hogy a párbeszédnek ezt a formáját válasszuk. Márciusban úgy éreztük, hogy veszély fenyegeti a magyar bíróságok függetlenségét és az állampolgárok igazságos eljáráshoz való jogát, ezért foglaltuk össze, hogy szerintünk milyen lépésekre van szükség. Mostani megállapításaink korántsem ilyen kritikusak. A választójogi, a nemzetiségek jogairól és az ügyészségről szóló jogszabályokat öszszességükben a jogállamiság elveivel összhangban állónak találtuk, bár változatlanul bíráltuk, hogy a legfőbb ügyész az illetékestől eltérő bíróságon is vádat emelhet, illetve felhívtuk a kormány figyelmét, hogy az ellenzékkel együttműködve alkossa meg a választási eljárási törvényt.
– Egy meghallgatáson Martonyi külügyminiszter közölte, hogy a magyar kormány 97 százalékban teljesítette a Velencei Bizottság ajánlásait. Megfelel ez az önök számításának? Egyáltalán, van-e az ügyek százalékos kimutatására alkalmas nemzetközi mérce? És mit tehetnek, ha egy-egy ország mondjuk 97 százalékban megtagadja ajánlásaiknak a megvalósítását?
– Természetesen nem létezik olyan mechanizmus, amely mutatná ezeket a százalékokat. De szerintünk annál jobb, minél magasabb arányban fogadja el egy-egy ország az indítványainkat. A Velencei Bizottság tanácsadó szervezet, javaslataink elutasításának tehát semmiféle szankciója nincsen. Az viszont tény, hogy ha egy ország alapvetően fontos kérdések ügyében elzárkózik attól, hogy érveinket komolyan vegye, az az Európa Tanácsban is negatív következményekhez, például monitoringvizsgálatokhoz vezethet. Ilyenkor reagálhat az Európai Unió is, hiszen a két szervezet között szoros együttműködés van. Arról például rendszerint az Európa Tanács állásfoglalását kéri az unió, hogy egy-egy ország érett-e az uniós tagságra. Olyasmi azonban eddig még nem fordult elő, hogy uniós tagországról kellett volna kimondani: törvényhozása szembemenetel az európai értékekkel.
– Önök megállapították, hogy a magyar parlament kétharmados többségének döntései esetenként nem felelnek meg az európai normáknak, bírálták a médiatörvényt, az új alkotmány elfogadásának módját, megkérdőjelezték azt is, hogy a jövőben nem sérül-e a magyaroknak a tisztességes eljáráshoz való joga. Ezek után még demokráciának tartják Magyarországot?
– Igen. Magyarország demokratikus jogállam, ahol vannak jelentősebb problémák, egyebek mellett például a médiaszabályozással vagy a bírósági reformmal. Most csak kisebb kifogásokat emeltünk, de mindez együttesen sem jelenti azt, hogy kétségbe vonnánk a tényt: Magyarország egyike Európa demokráciáinak.
– Vannak, akik az illiberális demokrácia vagy az irányított demokrácia kategóriáit használják. És ön?
– Én nem vállalkoznék ilyen skatulyázásra. Azt mondanám, hogy Magyarországon olyan különleges helyzet alakult ki, amikor egyetlen párt alkotmányozó többséghez jutott a törvényhozásban, és nem tartja fontosnak, hogy döntéseinek során figyelembe vegye a kisebbség szempontjait. Ám éppen a demokrácia intézményrendszere garantálhatja, hogy Magyarország ezeken a működési zavarokon túllépjen.
