Mostantól alelnök
Politikai karrierjének – eddigi – csúcsára érkezett Tőkés László: az Európai Parlament tagjai 334 szavazattal alelnöknek választották. A kinevezés mögött sajátos, konfliktusokkal terhes különbéke van. Akadnak, akik a magyar-román megbékélés újabb állomásaként értékelik, és vannak – elsősorban romániai ellenzékiek –, akik a kapcsolatok romlásától tartanak. PARÁSZKA BORÓKA írása.
Tény: Tőkés László majdnem két évtizednyi torzsalkodás és nézeteltérés után kiegyezett az RMDSZ-szel, a politikai vetélytársaként számon tartott Markó Bélával. Bejárta a kisebbségi politikai radikalizmus különböző útjait, majd „megszelídült”, de legalábbis megtanult illeszkedni. Megtanulta betölteni azt a teret, amelyet részben az RMDSZ, részben a Fidesz által támogatott erdélyi ellenzéki szervezetek és kezdeményezések (például a Magyar Polgári Párt) nem tudtak betölteni. Az előbbi nem tanult a saját hibáiból, az utóbbiak nem tanultak az RMDSZ sikereiből. Tőkést pedig vitte az erdélyi magyar politika ellehetetlenülésének nehézkedési ereje.
Ilyen értelemben Tőkés és a mögötte álló Székely Nemzeti Tanács „hasznossá” és hasznosíthatóvá vált az RMDSZ-nek is. Az RMDSZ és az SZNT közös EP-képviselője éppen azért lett sikeres, mert az együttműködés révén sokakat meg tudtak nyerni. Olyanokat is, akik Tőkés „radikalizmusát” utasították el, és olyanokat is, akik az RMDSZ „túlzott” kompromisszumkészségét, „románbarát” politikáját tartották elfogadhatatlannak.
Továbbra is feszült
A mandátumszerzés természetesen csak az első lépcsőfok volt egy új típusú erdélyi magyar politika megteremtése felé, ám hogy ez valóban sikerül-e, és hogyan, az még mindig nem dőlt el.
Tőkés alelnöki kinevezése azt is sugallhatná, hogy az általa képviselt vonal megerősödött, határozottabbá vált vagy válik Erdélyben, és a Tőkés mögött álló SZNT olyan érett, immár működőképes politikai szervezet, amely kiegészíti és ösztönzi az RMDSZ-t. Valódi pluralitást képvisel.
Sajnos a helyzet nem ennyire ígéretes. Az erdélyi magyar belpolitikai konfliktusok még mindig nem szűntek meg, sőt, a háttéralkuk légköre továbbra is feszült. Élő kapcsolata a román politikával még mindig csak az RMDSZ-nek van, és az SZNT-t saját koalíciós társa és maga Trãian Bãescu is többször próbálta partvonalra szorítani. Több kísérlet történt arra, hogy a Fideszhez hasonlóan a Bãescut támogató erők is kineveljék a maguk komilfó kisebbségi pártját. Egyáltalán nem meglepő módon azzal az MPP-vel és Szász Jenővel egyezkedtek, akit többszöri elmarasztalás ellenére is talonban tart a magyar kormánypárt. Szász egyetlen előnye, hogy megtette azt, amit Tőkés mindeddig nem tudott vagy nem is akart megtenni: közeledett a románok felé.
Anakronizmus
A frissen megválasztott EP-alelnök legnagyobb hibája, hogy az európai politika jegyében sem képes túllépni eddigi ellenségképekből táplálkozó nacionalizmusán. A román liberálisok (PNL) és szociáldemokraták (PSD) éppen azért tagadták meg támogatásukat alelnöki kinevezéséhez, mert szerintük Tőkés következetesen „Románia-ellenes” diskurzust folytat. Egyértelműen fogalmazott Corina Creþu szociáldemokrata EP-képviselő: Tőkés az európai értékekkel szembehelyezkedő irredenta, soviniszta, revizionista és szeparatista retorikát használ.
Nyilván káros, hogy Tőkés magyarkisebbség-védő felszólalásai semmit sem változtak az elmúlt húsz év során, nem illeszkedtek azokhoz a kisebbségpolitikai folyamatokhoz, amelyek jelentős változást hoztak a rendszerváltás óta. Az általa képviselt anakronizmust fel is erősítette a kormányváltás óta uralkodóvá vált magyar politikai hangulat, az elmúlt hetek Trianon-megemlékezései, amelyeket alapvetően a Jobbik hangszerelt.
A román politika éretten reagált minderre, semmiképpen sem jellemezte a szlovák hisztéria – elsősorban azért, mert értik az európai együttműködés lényegét, másrészt pedig azért, mert az RMDSZ-nek köszönhetően látják a közös munka értelmét és lehetőségeit. Tőkés azonban számukra megmaradt fenegyereknek, még akkor is, ha a kormányzó demokraták (Markóék hatására, és bízva a Fidesszel kialakítható jó kapcsolatban) végül kiálltak az alelnöki jelölés támogatása mellett.
Láthatóan élvezi Orbán Viktor feltétlen bizalmát
Ha mármost mérleget próbálunk vonni azzal kapcsolatban, hol is áll most az egykori püspök politikai karrierje, akkor elmondhatjuk: vannak tetterős támogatói, van mögötte használható (párt)infrastruktúra, van némi jele annak, hogy tanult eddigi kudarcaiból, de korántsem biztos, hogy tovább tud lépni ezen a stáción. Kérdéses, hogy van-e saját, személyes politikai tőkéje.
Sokesélyes időszak előtt áll. Tovább tudja-e építeni az erdélyi magyar belpolitikán belül az állásait? (Külpolitikai sikereivel arányosan romlik az otthoni megítélése.) Egyre több körülötte a feszültség, a botrány (ideértve a válóperét is). A történelem ismétli magát: ahogyan romlott Markó értékelése Tőkés (és a Tőkés-pártiak) támadásainak hatására az utóbbi évtizedben, úgy válnak most a volt püspök ellenzékévé egykori szövetségesei. A konszenzusteremtés és a túlélés azonban – Markóval ellentétben – nem alaperénye Tőkésnek. Nem biztos, hogy sikerül olyan makacsul talpon maradnia, mint az RMDSZ elnökének. Szintén rajta múlik, hogy tud-e végre életképes kapcsolatokat építeni a román politikai elittel, „haza” tud-e térni, és annyi évnyi szimbolikus politizálás után megtalálja-e a reális helyét és szerepeit a belpolitikában.
S bár Tőkés láthatóan élvezi Orbán Viktor feltétlen bizalmát, „hasznossá” a Fidesz számára is csak úgy válhat, ha „beérik” a román politikába. (Ugyanis Tőkés mögött ott „liheg” a Kövér László által támogatott Szász Jenő, aki – ha ügyesen taktikázik – még tehet a román politikában jószolgálati feladatokat.)
Míg az RMDSZ képviselői biztosan építik saját szakpolitikai bázisukat, addig Tőkés mögött nincs ilyen teljesítmény: az utóbbi években kapkodott, hol kisebbségjogi területen (uniós perspektívából értékelhetetlen felvetésekkel), hol környezetvédelmi nekifutásokkal (ezt a területet román és romániai magyar politikusok sokkal profibban, erőteljesebben képviselik).
Visszavonul-e Markó?
Bármilyen furcsa: Tőkés későn érő típus. Előtte van még a politikai arculatépítés, ha úgy tetszik, EP-alelnöki kinevezésével ígéretes kamaszkorba lépett, de hogy lesz-e belőle érett államférfi, nem tudni.
Mint ahogy azt sem, hogy a Markó vezette RMDSZ (amely megint rendkívül kényes koalíciós szerepet tölt be) hogyan fejlődik tovább. Visszavonul-e belátható időn belül Markó? És van-e élet Tőkés számára (Markó után) egy radikálisan átalakuló erdélyi magyar politikában. Az RMDSZ-elnök által kényesen és gondosan kiépített egyensúlyi helyzetnek, a jobbra is, balra is tett engedményeknek, a sokarcú, sokhangú politikának többen voltak haszonélvezői. Tőkés is.
