Mit akarnak az ifjú német feketeruhások?

Először 2008-ban Hamburgban, a május elsejei felvonuláson jelent meg a szélsőjobbnak ez az újabb formációja. A militarista szélsőbaloldali, antifasiszta csoportok rendre próbálják megzavarni a szélsőjobb felvonulásait. Ez alkalommal is megrongálták a neonácik buszait, autókat gyújtogattak, köveket dobáltak. Most viszont a neonácik léptek fel elsőnek erőszakosan: vagy száz „autonóm nacionalista” már a felvonulás elején rendőröket, újságírókat, antifasiszta tüntetőket támadott meg.

A fiatalok, akiknek számát országosan legfeljebb néhány ezerre becsülik, a szélsőbal radikális tüntető gárdái, a „fekete blokk” öltözetébe bújnak. Fekete, csuklyás ruhájukhoz (legelterjedtebb a „Thor Steiner” márka) fekete napszemüveget vesznek, fejükre baseball sapkát húznak, kitűzőkkel is jelzik, mit képviselnek. Transzparenseik többsége első látásra megtévesztő lehet: mintha demokratikus értékeket hirdetnének. A feliratokat végigolvasva azonban nyilvánvaló a kirekesztő ideológia, amely nem marad a jelszavaknál: a fiatalok utcai harcokat szítanak, megtámadják nemcsak politikai ellenfeleiket, hanem a rendőröket is.

Egy dortmundi volt AN-es, aki kilépett a szervezetből, elmondta a sajtónak, hogy az állítólag oly autonómokat szervezett hierarchia jellemzi: a látszólag laza szervezeti felépítés csak a hatóságok megtévesztését, a büntető-eljárás, a betiltás elkerülését szolgálja. Az „autonóm” jelző vonatkozhat az egyes csoportokra, ám az alsóbb szinteken nincs helye önálló véleménynyilvánításnak. Jelmondataik és érvelésük alapján az autonómiát a német népre, vagy az egyes népekre vonatkozóan kívánnák igénylik.

Nyakukon a palesztin kendő sem könnyen beazonosítható, noha 1936 óta, amikor Jeruzsálem muftija kötelező viseletté tette azt Palesztinában, a zsidók kiüldözése, valamint a nyugati és modern világ elutasítása jelképeként, a kendő politikailag az erőszakos, gyilkolást sem kizáró antiszemitizmust jelenti. Ezzel együtt a nők, a homoszexuálisok, az iszlámot ellenzők elnyomását is.
1968-ban azonban egyetemisták kezdték a kendőt hordani, a vietnami, majd a palesztin szabadságharccal való szolidaritásuk kifejezéseként. Később a punkok és a baloldali autonómok a mindenféle elnyomás, az Amerika-ellenesség, az önálló életmód jelképeként viselték. Ma a baloldalon vitatják, el is utasítják a szimbólum eredeti jelentését. Ezzel együtt a „jelkép-lopás” láthatóan nem szélsőjobboldali sajátosság.

„Soha többé háborút – a győzelmünk után”

1957. szeptember 1-je óta tartják Németországban, a II. világháború kitörésének napjára emlékezve, a „Háborúellenes napot”, a neo-nacionalisták viszont e dátum körül 2005 óta szervezik a maguk „Nemzeti háborúellenes napját”. Olyan jelmondatokkal vonulnak fel, mint: „Soha többé háborút! – a győzelmünk után!”.

Az AN antiglobalizációt is hirdet, ami nagyon hasonlónak tűnik a baloldaliak globalizáció-kritikájához, de nem egyenlő azzal – mondja Christoph Butterwegge, a Kölni Egyetem politológusa. A német Balpárt, a Die Linke, nem önmagában a globalizációt ellenzi, hanem annak a neoliberális oldalról jövő, aszociális megnyilvánulását, ami nyerteseket és veszteseket termel. A szélsőjobboldaliak viszont alapvetően a határok megnyitását, ezzel együtt pl. a kultúrák közötti párbeszédet is elutasítják. Szerintük a bevándorlás akadályozza a német nép identitásának kibontakozását, túlnépesedéshez vezet, és elidegeníti az embereket a saját „rögjüktől”.

Az idősebb neonacionalisták és a szélsőjobboldali NPD párt egy része erős kritikával fogadja az AN megjelenését, utcai harcait. Szerintük ezek a fiatalok csökkentik a szélsőjobboldal népszerűségét a lakosság körében, s fellépésük következtében a hatóságok csak még erősebb nyomást gyakorolnak a neonáci eszmék híveire. A két tábor egy felvonulás alkalmával már tettlegesen is összecsapott – de jellemzőbb, hogy gyakran együtt lépnek fel.

Gubicskó Ágnes

További részletek:
http://www.staff.u-szeged.hu/~gubicsko/autonom_nacionalistak.html