Mire a lomb lehull
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök narratívát váltott: korábban azt hangoztatta, hogy addig harcolnak, amíg ki nem verik az agresszort Ukrajna egész területéről, a G7-es csúcstalálkozó résztvevőinek azonban – zárt körben ugyan, de egybehangzó kiszivárogtatások szerint – már arról beszélt, hogy a tél beállta előtt be kellene fejezni a háborút.
Az Oroszország által február 24-én megindított támadás előtt orosz szeparatisták ellenőrizték Ukrajna keleti, Donbaszként emlegetett térségében Luhanszk és az attól délre fekvő Doneck megye – oroszosan: Luganszk, illetve Donyeck – egy részét. A „speciális katonai művelet” során az oroszok előbb eredménytelenül megpróbálták bevenni magát Kijevet, aztán inkább délen próbálkoztak, és ott értek is el sikereket: elfoglalták a romhalmazzá lőtt Mariupolt, s eljutottak a Krím „bejáratától” nyugatra fekvő Herszonig is. A Donbasz régióban azonban túl sok minden nem változott, egészen a közelmúltig. Liszicsanszk város minapi bevételével az oroszok ellenőrzésük alá vonták lényegében egész Luhanszk megyét. Most feltöltik az erőiket, és minden bizonnyal dél-délnyugat felé indulnak, ahol Szlovjanszk és Kramatorszk lehet a két következő nagyobb falat.
Putyin azonban már így is elérte azt, hogy az időközben „népköztársasággá” avanzsált két szeparatista megye közül az egyik, Luhanszk teljesen orosz kézre került.
Ha ehhez majd hozzáveheti Donecket is, akkor kijelentheti, hogy „felszabadították” a Donbaszt. Ez már olyan hadihelyzet lenne, amikor az orosz elnök akár hajlandó is lehetne leülni a tárgyalóasztalhoz, azzal a céllal, hogy a másik felet rákényszerítse elért területi nyereségeinek az elismertetésére. És akkor Putyin valamelyest mérsékelt arcvesztéssel fejezheti be a háborút, amit eredetileg azzal a szándékkal indított, hogy megbuktassa az egész ukrán államvezetést.
Az ukránok, akik általános meglepetésre sikeresen visszaverték az első nagy rohamot, azután viszont – szívósan védekezve ugyan, de – lépésről lépésre visszavonulásra kényszerülnek, most nem akarnak békéről tárgyalni, hiszen nyilván jelentős területi veszteségeket lennének kénytelenek tudomásul venni, ha a mostani helyzetben hirdetnének tűzszünetet. Olyan nehézfegyvereket kérnek a Nyugattól, amivel nem csupán kiegyenlíthetik az oroszokkal szembeni tüzérségi hátrányukat, hanem képesek lehetnek ellentámadásra is.
Ha majd ennek az ellentámadásnak az eredményeként kedvezően alakul a fronthelyzet, akkor lehet szó tűzszünetről, tárgyalásról – mondják Kijevben.
A cikk teljes terjedlmében a 168 Óra hetilap 2022. július 7-i számában olvasható.
(Kiemelt képünk illsuztráció: Orosz katonai fejfedő hever a földön Kijevben 2022. március 31-én. MTI/AP/Vadim Ghirda)
