Milliókkal csökken a német népesség

A hatvanas években még érvényesült Konrad Adenauer tézise, miszerint „gyerekek mindig születnek“. Akkoriban a nők átlag 2.5 gyermeket hoztak világra, míg az elmúlt évekre ez a szám 1.38-ra csökkent. A születések arányát 1000 lakosra kivetítve Németország 30 éve világszerte az utolsó helyen kullog. Öt évvel ezelőtt még 686.000 bébi látott napvilágot, 2030-ra már csak 566.000 gyereket várnak. Kihalóban a német lakosság?

- Kihalásról azért túlzás lenne beszélni – Németország még 50 év múlva is sűrűn lakott terület lesz. Igaz viszont, hog a népesség jelentősenvissza fog esni,a számítások arra utalnak, hogy itt lesz a legnagyobb csökkenés az Európai Unión belül. A probléma azonban nem is annyira a lakosság fogyatkozása, mint inkább maga a tendencia. A német gazdasági- és szociális rendszer a növekedésen alapul: 60 évig folyamatosan gyarapodott a népesség. A jövőben azonban csökkenni fog a keresőképesek száma, ezzel együtt az adófizetőké, a fogyasztóké, valamint az infrastruktúrát használóké. E változások a társadalom sok területén új koncepciókat, tervezési irányokat kívánnak.

A kilencvenes évek végén az akkori munkaügyi miniszter, Norbert Blüm nem győzte hangoztatni: „A nyugdíj biztos“. Ez a kijelentés manapság inkább így hangozhat: „Hamarosan nem kapunk nyugdíjat.“ Száz, 20 és 65 év közötti keresőképes ember jelenleg 32 nyugdíjast tart el – húsz év múlva ez a szám már 53-ra fog emelkedni. Ráadásul mindig öregebbek leszünk: a férfiak átlag életkora 76.2, év, a nőké 81.8 év Németországban. 2012-től felemelik a nyugdíjkorhatárt a jelenlegi 65-ről 67 évre. Mentőöv ez a szociális rendszer számára?

- Nem, ha a mentés alatt azt értjük: minden marad a régiben s a nyugdíjak a szokott ütemben nőnek. Ha a nyugdíjpénztárba fizetett összeg nem fedezi a kiadásokat- mint már most - akkor a hiányt adópénzekkel pótolják. A nyugdíjkorhatár felemelése azt jelentené, hogy 2030-ban 100 keresőképes ember 53 nyugdíjas helyett csupán 43 -at finanszírozna. Ez ugyan jelentős enyhítés, de a jelenlegi helyzethez viszonyítva még mindig egyharmados növekedés. Tehát vagy több adónak kell a nyugdíjpénztárba befolynia, vagy a nyugdíjaknak kell csökkenniük. Az első eset a keresőképes lakosságot terheli, a másik nyugdíjasokat. Valószínű, hogy a német jólét a jövőben nem lesz tartható, mert az idősödő társadalom finanszírozása felemészti a gazdasági növekedést.

Gyakran hallani: Németország nem éppen családtámogató. Sok óvodába várólista alapján veszik fel a csemetéket. Ajánlatos már a fogantatás után bejelenteni őket, hogy háromévesen bekerüljenek. Iskolás korban meg ott a következő gond: ki vigyáz a gyerekre suli után? Családot és munkát összeegyeztetni – sokak számára csak vágyálom. Hogyan kíván ezen javítani a jelenlegi kormány?

- Az elmúlt évek családpolitikája ideológiamentes, modern irányt vett és reméljük, hogy az új kormány a megkezdett utat folytatja. Igaz, a család- és a munka egyeztetésében különösen Németország nyugati részén van mit pótolni: csak 1996-ban vezették ott be a törvényes jogot óvodai helyre a 3- 6 évesek korosztályában. Ez jelentősen javított a helyzeten. Hogy a három év alatti gyermekek gondozása is biztosított legyen, tavaly a kormány megszavazta a jogosultságot a bölcsődei felvételre 2013-tól. Ez ellen a döntés ellen azonban a helyi hatóságok erélyesen tiltakoznak: számukra túl drága. Továbbá a konzervatív bajor Keszténydemokrata Párt, a CSU kicsikarta, hogy azok, akik nem veszik igénybe a bölcsődei helyet, anyagi kártérítésben részesüljenek. Ez eléggé kontraproduktív.

- Bízzunk benne, hogy a konzervatív körök és a pénzhiány azért nem vizezik fel a modern családpolitika kezdeményezéseit. Azokra további példát is szeretnék említeni: 2007-ben bevezették az úgynevezett szülői térítést (Elterngeld): a gondviselő, aki otthon marad az utóddal, nettó fizetése maximum 67 százalékát kapja, legfeljebb 14 hónapig. Ez az intézkedés különösen a középosztályt karolta fel, hiszen ott sokan anyagi hátrányoktól tarthattak, ha valamelyik szülő egy időre szögre akasztotta kenyérkereső hivatását.

Németország a bevándorlók országa: a népesség 7 százaléka külföldi. A bevándorlás következtében 2002-ig folyamatosan nőtt a lakosság száma. 1992-ben még 1.5 millióan jöttek a Szövetségi Köztársaságba, a 2006-os migrációs jelentés már csupán 661.855 bevándorlót jegyez. Ezek szerint a bevándorlók már nem tudják ellensúlyozni a népesség természetes fogyását?

- Nem a bevándorlók száma a döntő, hanem a vándorlási mérleg – bevándorlók mínusz távozók. Ez pedig 2008- ban - az újraegyesítés óta először - negatív volt. Tehát: Németország lakossága csökken, mert sokan hátat fordítanak az országnak. Ausztria és Svájc a németek kedvelt célja: a jólképzettek ott jobb munkalehetőségeket találnak.

- Annak, hogy jelenleg kevesebb külföldi igyekszik hozzánk, több oka van: a nehéz munkaerőpiaci helyzet, a gazdasági válság és a szigorú törvények. Németországnak, ha enyhíteni kívánja a demográfiai változások következményeit, egyszerűsítenie kell a munkavállalást a bevándorlók számára. Máig érvényben van az a korlátozás, miszerint egy munkaadó csak akkor alkalmazhat külföldit, ha bizonyítja: nem talált német munkaerőt. Hangsúlyozandó viszont, hogy a bevándorlásnál a mennyiség mellett a minőség is döntő. Németországnak nincs szüksége képzetlen bevándorlókra, azokból máris van elég; nekik alig van esélyük állást találni.

30 év óta növekszik az egyszemélyes háztartások aránya., míg a három- , négy- vagy többtagúaké csökken. Egyrészt nőtt a fiatal, gyermektelen szinglik száma: a jólét lehetővé tette, hogy sokan külön költözzenek. Másrészt egyre több idős ember él egyedül, mivel az élettárs – általában a férfi – korábban elhalálozik.

- Minden európai társadalomban megfigyelhető, hogy csökken a gyermekvállalási kedv. A nők magasabb képzettségűek, karriert akarnak csinálni és nem csak a gyereknevelésnek szentelni magukat. Ugyanakkor gyereket nevelni drága dolog, mert nőnek az igények: négy serdülőnek laptopot, márkás ruhát-cipőt venni, valamint egy külföldi tanévet finanszírozni – ezt kevesen tudják, illetve akarják megengedni maguknak. Elgondolkodtató azonban, hogy Németországban a nők egynegyede nem lesz anyuka; európai viszonylatban ez nagyon magas arány és arra utal, hogy a német társadalom nem éppen gyermekszerető.

Egyre jobban kitolódik a házasságkötés: a férfiak átlag 32.6 évesen, a nők 29.1 évesen fogadnak örök hűséget egymásnak.

- A fiatalok előtt sok lehetőség nyílik: szakmát tanulhatnak, később főiskolai, egyetemi végzettséget szerezhetnek. Kipróbálnak többféle munkát, külföldre mennek, gyakornokként, vagy önkéntes szociális munkásként dolgoznak egy évet. Nem akarják korán lekötni magukat -ez nem illik bele ebbe a sok lehetőséget kínáló társadalomba. Ezen kívül csökkenőben a házasság gazdasági jelentősége - ez a tényező különösen az ország nyugati részén volt fontos. Manapság egyre több nő képes egyedül is jó egzisztenciát teremteni magának, megáll a saját lábán. Az emberek inkább érzelmi okokból mondanak igent egymásnak, ha gyermeket terveznek. Ez átlagban 30 éves kor körül történik.

Vessünk egy pillantást a jövőbe. Ön szerint milyen lesz Németország 2030-ban?

- Ha akarom, ha nem: az idősek országa leszünk: a lakosság több mint egyharmada lesz.60 év felett. Színesebb lesz viszont a képzettségi paletta. A tíz év alatti korosztályok harmada bevándorlók családjából származik majd – ők lesznek a holnap szülői..Tovább terjed a városiasodás és a ritkábban lakott területeken eltűnnek a falvak . Valószínűleg kevésbé leszünk jómódúak, mert a gazdasági növekedés arra megy majd rá, hogy az öregedő társadalom eltartását finanszírozzuk.