Mikor lesz valaki német?
Tulajdonképpen mikor lesz német az olyan ember, akinek felmenői más országban születtek? A kérdést a bevándorlók második és harmadik nemzedékének képviselői tették fel, s meg is válaszolták: „Mi is a német néphez tartozunk, és megfelelő képviseletet igénylünk.”
Németországban több mint 16 millió ember él, aki vagy ő maga, vagy szülei, nagyszülei más országban született. Az utóbbiak, az „új német szervezetek” képviselői, első országos kongresszusukat tartották a napokban. Fiatal, jól képzett, öntudatos fiatalok, akiket zavar, hogy bár ugyanannyit (vagy többet) tudnak,teljesítenek, mint „bennszülött” társaik, amikor előéletükről van szó, nem azt kérdezik, melyik német egyetemen végeztek, hanem azt, hogy „valójában” honnan jöttek. Mármint a felmenők – és így megkülönböztetést is tapasztalnak, hátrányban vannak az „igazi” németekkel szemben.
Török, arab, iráni, fekete-afrikai származású fiatalok szerint elemi joguk, hogy egyenrangúan vehessenek részt a közéletben is. Jellemzőnek tartják, hogy amikor az iszlámellenes Pegida-mozgalom hívei és ellenzői között kibontakoztak a viták, azokba ugyan különböző társadalmi rétegek képviselőit hívták meg – de éppen őket, akik különösen közel állnak ehhez a problémához, nem.
Az „újnémet” fiatalok azt is igénylik, hogy lakossági részarányuknak megfelelően legyenek képviselve a külföldi származású németek a parlamentekben, a közigazgatásban, a közéletben általában. Jóllehet a nagy pártoknak már vannak képviselői ebből a rétegből, ám számuk igen alacsony.
Németországról további írásokat
a
