Miért nem érdekli a fiatalokat a politika?
E kérdést vizsgálta behatóan a jeles kutatóintézet az SPD párt-alapítványának megbízásából, majd vitatták a kérdést hazai és külföldi szakértők, érdekeltek. A mérleg meglehetősen csüggesztő: a nagy pártok inkább szavakban támogatják az ifjabb nemzedékeket, mert fő választási célcsoportjuk az idősebbeké.A fiatalság ezért is fordul el mind jobban a politikától – ám egyúttal magától a közélettől is. Aligha vigasz, hogy e jelenség Európa-szerte tapasztalható, miközben nálunk különösen rossz a helyzet.
A fiatalokra a kereskedelem fókuszál, hiszen ők a jó fogyasztók (és egyúttal rossz demokraták), míg a politika az idősebbekre, amint nálunk, a több, mint 3 millió nyugdíjas szavazó országában, emlékeztetett Krekó Péter, a Political Capital igazgatója. Munkatársa, Juhász Attila ismertette felmérésüket, amely szerint a magyar fiatalokra általában a lanyha választási hajlandóság jellemző. Több friss kutatás is azt
mutatja, hogy az elmúlt években körükben még alacsonyabb lett a biztosan szavazni akarók aránya, miközben nőtt a biztosan távolmaradók száma. Ha ez az irányzat folytatódik, 2014-ben kevesebb fiatal fog szavazni, mint a korábbi három választáson. Szilárd jellemző, hogy a fiatalok legnagyobb része egyik párttal sem rokonszenvez, míg a pártpreferenciával rendelkezők körében az elmúlt évben – a választások közeledtével – átrendeződés figyelhető meg: az 2012 első felében még vezető Jobbik népszerűsége csökken, míg a Fideszé nő. A Tárki idén nyári adatbázisán végzett számítások alapján a 18-25 évesek negyede kormánypárti szavazó, 11 százaléka Jobbik-támogató, míg nagyjából ugyanennyien voksolnának a baloldali ellenzéki pártokra. Ugyanakkor a korosztály több, mint fele nem tudja, vagy nem mondja meg, hogy melyik pártra szavazna.
Nincs „apolitikus politika”
A fiatalok túlnyomó többsége emellett bizalmatlan a politikai intézményekkel és a képviseleti demokráciával szemben, és nem érzi úgy, hogy bármit is várhatna az általa taszítónak tartott politikától. Éppen ezért lehettek az elmúlt években – így a 2010-es választáson is – a fiatalok körében sikeresek a politika megújítását, a politika újraértelmezését ígérők, akik nem pusztán a „régi” politikai szereplőket bírálták, hanem magának a képviseleti rendszernek is egyfajta kritikáját adták. Legyen szó akár a Jobbikról, akár az LMP-ről, akár az Orbán-kormány oktatási intézkedései ellen szerveződő diáktüntetések szereplőiről, valójában mind egyfajta politikán kívüli, jobb híján „civilnek” nevezett pozícióból beszélve hirdettek új politikát. Ezek a kísérletek azonban egyre inkább elbukni látszanak, mivel a politikai színtérről kivonulva nem lehet politikai cselekvést véghezvinni. A rendszer részévé vált Jobbik és LMP egyre hiteltelenebb az apolitikus fiatalok körében, a 2012 végétől fellángolt diákmozgalmak pedig gyorsan eljelentéktelenítették magukat azzal, hogy a politikának kizárólag negatív jelentést tulajdonítottak. Az „apolitikus politizálás” a politika és a civil társadalom fogalmának teljes félreértéséről tanúskodik, épp ezért eleve kudarcra van ítélve. Amíg ez marad az uralkodó felfogás, a fiatalok többsége a politika színteréről való kivonulást fogja választani a részvétel helyett. Annál is inkább, mivel ez a nemzedék úgy érzi, nincs beleszólása a dolgokba, verseny-ellenes, miközben irigyli, egyúttal megveti a sikereseket. Sem a család, sem az iskola nem neveli közéleti emberré s hiányoznak az ehhez segítő közösségek is. Az aktívabb, tudatosabb ifjúsági politikai részvétel a nemzetközi és a hazai tapasztalatok alapján csak hosszú távon érhető el – így Juhász.
A civilek virtuális világa
Több civil szervezet, köztük a Hallgatói Hálózat helyett immár X Kommunikációs Központ nevet viselő képviselőjét hallhattuk többek között arról, hogy a vázolt szomorú helyzet nem meglepetés: ez a nemzedék szüleitől vette a magatartási mintát. Ellentétben például szerencsésebb amerikai kortársaikkal, akiket már az általános iskolától készítenek fel, a tudatos, a pártoktól független, de a közösséggel törődő polgár szerepére. Egyébként a fiatalok megosztottsága nem mindenben hasonlítható a felnőttekéhez: vannak például, akik erős nemzeti elkötelezettségük mellett állnak a baloldalon. Egyébként az ő politikai világuk a virtuális – a portálokon, a Facebookon található. S még egy megjegyzés: a Jobbik látszik egyedül törődni a fiatalokkal, jól kommunikál velük, innen is a sikere.
Mindehez a pártok képvielői nem sokat tudtak hozzátenni. Szelenyi Zsuzsa (Együtt-PM) arra emlékeztett, hogy hajdani pártja a Fidesz, hőskorában tudott életérzést adni a fiataloknak s most, amikor visszahúzta a felsőoktatást, nincs munkahely s egyre többen kivándorolnak, képtelen erre. Mihalovics Péter, a fiatalságért felelős miniszteri biztos, védte a mundér becsületét, vitában az MSZP ifjú igéretével, Kunhalmi Ágnessel.
VoteWatch és Jusok
Mint kiderült, VoteWatch néven igen hasznos civil szervezet gyűjti, elemzi Brüsszelben az európai választások adatait. Képviselője, Joan Lanfranco arról számolt be, hogy megszervezésük, 1979 óta folyamatosan csökken a részvétel az Európa-parlamenti választásokon s feltehetően jövőre még a korábbinál is kevesebben voksolnak majd. Az egyik ok, hogy a szavazók keveset tudnak erről az intézményről – míg a másik talán az, hogy a tagállamokból nem a legjobb erőket jelölik oda, hanem gyakran olyanokat, akiket távol akarnak tartani...
Matthias Ecke, az SPD ifjúsági szervezete, a Juso alelnöke hetvenezres tagságtól tudott beszámolni s arról, hogy pártjukkal idei (egyébként az eredményt tekintve nem túl sikeres) kampányukban 5-6 százalékkal több fiatalt tudtak az urnákhoz vinni. A Jusok, akik egyébként a tőlük jóval balrább álló Attac és az Oxfam híveivel is együttműködnek, kampányukban nem pusztán kormány – , hanem politika-váltásért szálltak síkra. Tekintettel a konzervatívokkal gyorsan érő újabb nagy-koalícióra, ez alkalmasint jámbor óhaj marad, még ha a kisebbik partner bizonyos igényeit érvényesíteni is tudja majd.
