Méltó megemlékezések Ausztriában
A második világháború befejezésére, a Wehrmacht kapitulációjára Ausztriában ma már egyértelműen úgy emlékeznek, hogy ez az 1945.május 8.-9. az ország és a lakosság számára a felszabadulást hozta a náci terror alól. A kerek évfordulós ünnepségek ennek jegyében teltek: a rendezvényeken nemcsak a közéleti vezetők, hanem a lakosság is részt vett.
A kormány ünnepi ülésén egy hetven éve a buchenwaldi koncentrációs táborban felszabadult egykori fogoly mondott beszédet. A 102 éves férfi, a salzburgi izraelita hitközség ügyvezetője, arról beszélt, hogy igazán szabadnak csak évekkel később érezhette magát. 194 május 8. annyit jelentett, hogy a túlélők nemcsak egy-egy számnak, megbélyegzett zsidónak érezhették magukat, végre szabadon mozoghattak. A kancellár ezen a megemlékezésen mondott beszédet, míg Heinz Fischer államelnök a Heldenplatzon szólt a mintegy tizenöt ezres hallgatósághoz.
Itt, a Hofburg előtti téren, – ahol 1938 március 15-én bécsiek ezrei ünnepelték a nácik bevonulását dicsőítő Hitlert- , most harmadik alkalommal rendezték meg május 8-án az Öröm ünnepét. Beszédében az osztrák államfő Ausztria felelősségéről, bűnösségéről is beszélt. Bár – mondta – sok osztrák vitathatatlanul ellensége, és áldozata is volt a fasizmusnak, nyomasztóan nagy részük azonban a könyörtelen tettesekkel rokonszenvezett, őket támogatta. Ezen a megemlékezésen is szót kaptak egykori üldözöttek és túlélők, majd a Bécsi Szimfonikusok vezényletével felcsendült az Örömóda. Az ünnepséget és az ingyenes koncertet egyébként az osztrák közszolgálati televízió is közvetítette.
Az osztrák sajtót ezekben hetekben uralja a téma, a második világháború befejeződése, és ezen belül Ausztria szerepe. Tudományos tanácskozásokon történészek, szociológusok boncolgatják nemcsak a világháborús eseményeket és az egykori ausztriai szerepvállalást, hanem a háború utáni kezdeti álszent szemléletet, majd a Vranitzky kancellár 1991 évi emlékezetes beszéde után lassan felülkerekedő változást. Az eltávolodást az „első áldozat” –elmélettől, az események valósághű feldolgozásának folyamatát, s azt az oktató-nevelő munkát, amellyel ezek az ismeretek nagy nehezen behatoltak a lakosság tudatába.
A május 8-9-i megemlékezések híven tükrözték ezt a változást.
