Megrendülés

Közös barátunk már szintén idős ember, sőt tanult ember. Nem is vitte sokra. Legalábbis az említett vezérelv szerint. Ezzel szemben tisztességes magyar ember, és úgyszólván ősfideszes.
Mint vidéki barátom említette, ez az ember furcsákat mondott. A beszélgetés során ő maga hozta szóba az elmúlt napok eseményeit, különös tekintettel olyan momentumokra, mint a mádi szőlő és a svábhegyi luxuslakás. Sőt olyasmiket is említett, hogy Pasapark és Új-Zéland, valamint dunakeszi luxus villa. Ami tőle, eddigi viselkedése és nyilatkozásai alapján teljességgel szokatlan volt. Mármint ez a fajta rebellis, úgyszólván ellenzéki felütés.

Úgy látszik, megrendült – mesélte vidéki barátom.

Ez a megrendülés másfelé is tapasztalható. Méghozzá egyre látványosabb és néhol kacagtató formában. Említett vidéki barátom tudósított arról is, hogy városuk fiatal, fideszes polgármestere, akinek családjával régi, csaknem baráti kapcsolata van, újabban előre köszön. Neki, akit évekig köszönésre, de figyelemre sem méltatott.

Nocsak, mondom én – fideszespökhendiéknek némi megrendítés kellett ahhoz, hogy visszataláljanak a családi jó modorhoz, amit oly szívesen hagytak veszni az elmúlt években?

Igen. Nagyon ideje lett már ezeknek a megrendítéseknek, ezeknek a megrendüléseknek.

Talán sikerül lesz kiirtani maguk közül azt a fertőző gócot, amitől sok jobb sorsra érdemes emberük elfelejtett kérni és köszönni. Elfelejtettek levélre válaszolni, de megtanultak foghegyről beszélni. Elfelejtették bevallani hatalmi erkölcstelenkedéseiket, amit olyan könnyen megtanultak a törvényesség álcahálójával leplezni.

Itt az ideje, hogy megtanulják kimondani azt is, hogy bocsánat, tévedtem, bocsánat, hibáztam.

Itt az ideje, hogy erőt vegyenek, és bevallják egyre nyilvánvalóbb alkalmatlanságukat. Itt az ideje, hogy megbánják bűneiket és szerényen félreálljanak.

Magyarok, figyelem! A nemzeti szeizmográf jelez. Megrendülések sorozatára számíthatunk.

Kuthi Csaba
Tállya