Még a zsebkendőit is rendre kiszagolták a kopók
Van abban poénra lehetőség, hogy egy balra hajtó ánglius megpróbál érvényesülni a jobbra hajtó kontinensen: összeütközésre az alkalom számos, az ánglius javíthatatlan makacsságából némi humor is facsarható, a jobbra hajtó helyiek meglepetése sem kutya a szembesüléskor, szóval van vicc dögivel.
Most az egész előbbi útszéli példát emeljük jelképpé! Az ánglius nem az autójával hajt balra, hanem a lelkével, a világnézetével, a politikai krédójával, és az áporodott levegőjű szigetországból áttelepül a Német Demokratikusba, a munkások és parasztok, a jövő és a szolidaritás államába. Családostul.
Ami persze, hiba. Tudjuk mind, akik jártunk itt is, ott is, akik olvasgatjuk a történelemkönyveket, megfordultunk Karl-Marx-Stadtban (a szász szabad államban) csakúgy, mint az angolszász Birminghamben.
Lényegében itt, az első drámailag feszült pillanatnál inog meg hitünk a film igazságában. Az NSZK–NDK határt nyugatról átlépő, Moszkvicsban ülő angol famíliát kiröhögik a posztosok, s legyintenek rájuk: jöjjenek isten hírével.
No már most, aki a mondott időben (1968-ban!) átlépett egy vasfüggönyös országhatárt, az tudja jól, miféle személyi és járműmotozás esett ott, nem ám legyintgetés, de még a zsebkendőit is rendre kiszagolták a kopók. Tessék végiggondolni, t. tanúk és kortársak: egy Nyugatról áttelepülő, púpos tetőcsomagtartóval határátlépésre jelentkező nyugati mily gyanús volt! Hány órás munkát adhatott az NDK-sokénál sokkal lustább, megengedőbb és lazább magyar szerveknek is egy efféle kihívás! Meddig tartott a teljes leszerelés a csomagtartóról, a kibőröndölés, a testi ruhák végigdúlása, a kocsiszekrény kárpitjának lefeszegetése, a fegyverek (fizikai + szellemi) megtalálása érdekében? Nem legyintgettek itt, kérem szépen, legfeljebb nyakon.
Ez is megtörténik a filmen, csak odébb, s addig még sokat kell szenvednie a Ratcliffe családnak is, nekünk is. Történetüknek ábrázolásában, ez angol–magyar filmben feltámadt az elholtnak hitt szocialista sematizmus! Amúgy: minden másképp volt! (Rendezte: Bille Eltringham.)
