Médiatörvény: "az EU is felléphet" Magyarország ellen

Brok a

Frankfurter Rundschau szerdai számában kommentálta a vitatott magyar médiatörvényt, rámutatva: az EU alapjogi chartája rögzíti ugyan a média hatósági beavatkozástól mentes szabadságát és pluralitását, ám a charta magában nem alkalmazható, mivel csak az EU törvényhozására vonatkozik. Ám „tekintettel a sajtószabadság jelentőségére panasszal lehetne élni az Európa Tanács strassburgi Emberjogi Bíróságánál. Amennyiben a panaszok megalapozottnak bizonyulnak, az EU is felléphet és értékelésében támaszkodhat az (említett) emberjogi chartára és az európai emberjogi szerződésre. Amennyiben úgy döntenének, hogy Magyarország megsértette az Unió olyan értékeit, mint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, a tolerancia, a pluralizmus, az EU léphet. Az Európai Parlament, vagy az Európai Bizottság tagjainak harmada kemény, az ország uniós szavazati jogának megvonásáig terjedő lépésekhez folyamodhat. A ideáig vezető út akadályai magasak, leküzdésükhöz mélyreható indokolás kell. Ezért fontos, hogy a Bizottság magyarázatot kérjen a magyar kormánytól”, írta Brok.

A német politikus a továbbiakban rámutat: a közmédia összevonása nem problematikus, bár vagy 50 érdekelt vezető „elveszíti államtitkári fizetését.” Médiahatóság, amely kiadja és nyilvántartja a frekvencia-engedélyeket, sok országban van. „ Az lehet a probléma, hogy az Orbán-kormány kétharmados többségével több, mint 120 oldalas törvényt fogadtatott el, amely a kommunikáció szinte minden formáját szabályozza: a közszolgálati médiát csakúgy, mint a kereskedelmit, az Internetet, az EU-irányelveket, az ifjúságvédelmet. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Orbán pártjának nem volt képviselete a korábbi médiahatóságban”.

„A választók alkotmányozó többséggel ruházták fel Orbánt. Ez viszont nagyfokú felelősségérzetet követel ettől a többségtől, hogy ne épüljön le a demokratikus, jogállami rend. Ezért világosnak kell lennie, hogy a médiahatóság rendszabályait a bíróság vizsgálhatja – ezt végül is elérték. A jogszabályoknak, a médiahatósági magatartásnak és az ítélkezésnek végül olyan eredményhez kell vezetnie, amely biztosítja a sajtószabadságot. A médiahatóságok, amelyeket a parlament választ és függetlenek a kormánytól, csak akkor avatkozhatnak szankciókkal a szerkesztőségi munkába, ha a fiatalok védelméről, pornográfiáról vagy a reklám szabályozásáról van szó. A tájékoztatási kötelesség törvényi szabályozása nem befolyásolhatja a szerkesztőségi döntéseket, az újságírói véleményeket”.

„Mindenre lehetnek példák más országokban, ám a gyakorlatot, a törvényalkotás különböző elemeinek kölcsönhatását tisztázni kell, az Európai Bizottságnak, mint a szerződések védelmezőjének, ezt a tisztázást el kell végeznie. Hogy a műsorokban előírt magas magyar részarány ellentétes az európai joggal, világosnak látszik – ez azonban nem a sajtószabadság problémája”.

„A források felfedése ’nemzetbiztonsági ügyekben’ a legtöbb országban probléma. (…) A Wikileaks-től függetlenül világosnak kell lennie, hogy az újságíró, aki legális úton szerzett információt, azt a forrástól függetlenül használhatja – vagy éppen nem kell használnia. A személyiségi jogok védelme, a következmények felmérése az újságírói felelősség körébe tartozik.”

„Az EU új tagállamaiban még mindig vannak tendenciák, hogy a jogot ne a maga értékén lássák, hanem azt a politika eszközének tekintsék. Erre mutatott a szlovén kormány eljárása az ellenzék vezetőjével szemben, vagy a korábbi szlovák kormányé a kisebbségek vonatkozásában” – vont végül párhuzamot a Fico-korszakkal Elmar Brok.