Marosvécs szelleme

Marosvécs első írásos említése 1228-ból való, amikor II. Endre király a besenyő származású Dénes tárnokmesternek, későbbi nádornak adományozta Vécs várát. Később a várat többször átépítették. Számos tulajdonosa közül kiemelkedik Werbőczy István, Kendi Ferenc, Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, aki a Kemény családnak szánta a birtokot és a hozzá tartozó épületet, de végül fia, II. Rákóczi György volt az, aki 1648 novemberében a várat öt faluval együtt Kemény Jánosnak, a későbbi fejedelemnek és utódainak adományozta. Ezután háromszáz éven keresztül, a kommunista államosításig mondhatta magáénak a Kemény család az impozáns épületet.

Marosvécs a Marosvásárhely–Szászrégen útvonalon található, a megyeszékhelytől, Vásárhelytől valamivel több mint negyven kilométerre, országúton és vasúton egyaránt megközelíthető. A vécsi vár közelében az érdeklődő a nem kevésbé híres gernyeszegi Teleki-kastélyt is útba ejtheti, amely szintén visszakerült a Teleki-örökösök tulajdonába, és reneszánszát éli.

Csaknem hetven évvel ezelőtt, 1948-ban államosították a kastélyt, és a rendszerváltás után huszonöt évig tartott a visszaigénylési eljárás: a Kemény család tagjai nemrégiben végre átvehették a teljesen kiüresített, lecsupaszított épületet. Nemcsak az gátolta a folyamatot, hogy a mindenkori román hatalom nem nézi jó szemmel az erdélyi magyar nemesi családok javainak visszaszolgáltatását, hanem az is, hogy évtizedeken át neuropszichiátriai kórházotthon működött a kétemeletes kastély falai közt.

A vár mögötti hatalmas park területe immár szintén a Kemény család birtokában van. Itt valamikor arborétum, somoskert, sáfrányos, virágoskert és méheskert létezett. Néhány különleges faóriás ma is őrzi még a régi idők emlékét. A tölgyeket a legenda szerint II. Rákóczi György utasítására ültették. A kastély mellett ma is láthatók egy ősi földvár terepalakulatai. A parkban helyezték örök nyugalomra báró Kemény Jánost, valamint feleségét, Augusta Patont, lányukat, Kemény Klió operaénekesnőt, és itt található a Kós Károly készítette híres kőasztal, amelyet a Helikon-írók ajándékaként Makkai Sándor adott át Kemény Jánosnak és feleségének.

Az 1903-ban született Kemény János 1926 és 1944 között évente egyszer maga köré gyűjtötte Marosvécsen az erdélyi magyar írók, költők színe-javát. A Helikon szabad munkaközösség volt, amolyan írói parlament. Hatóságilag nem volt bejegyezve, viszont a találkozókról jegyzőkönyv készült.

A Helikon e találkozói a Trianon utáni Erdélyben a magyar értelmiség magára találásának, együttgondolkodásának, szellemi útkeresésének talán a legjelentősebb fórumává váltak. A viták, eszmecserék középpontjában az úgynevezett transzilvanista eszmekör állt. Ez ültette egymás mellé az avantgárd, konzervatív, pacifista írókat, nem utolsósorban egyik-másik erdélyi mágnást és püspököt.

Az első találkozó alkalmával Kemény János 28 írót, költőt hívott meg Marosvécsre, 1944-ben pedig 55-en vallották magukat helikonistának. Köztük Áprily Lajos, Berde Mária, Bánffy Miklós, Gulácsy Irén, Hunyadi Sándor, Kós Károly, Reményik Sándor, Nyirő József, Tamási Áron, Makkai Sándor, Tabéry Géza, Tompa László és mások.

A múltidézés és a jövőbe tekintés jegyében szervezték meg november 8-án Marosvécsen a Kemény család ma élő tagjai azt a nyílt napot, amelynek keretében jeles egyházi, közéleti személyiségek méltatták a család érdemeit, a kastély jelentőségét. A Magyarországról visszatelepedett Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, valamint szintén repatriált testvére, Nagy Kemény Géza vállalkozó – mindketten Kemény János unokái – azt remélik, hogy hathatós romániai, illetve anyaországi támogatással a kastélyt ismét az erdélyi magyar kultúra és közélet fellegvárává varázsolhatják.

Idén februárban a Marosvécshez közeli, egykor szintén a Kemény család tulajdonában levő galonyai vadászházban (még mindig küzd a család a visszaszerzéséért) konferencián vitatták meg a jelenlévők a kastély lehetséges jövőjét. Szakemberek véleménye szerint az épület turisztikai, művészeti, rekreációs, egészségügyi célokra egyaránt alkalmas. A hatalmas parkban arborétum működhetne, és szabadtéri színház létesítése is szóba került. Viszont megfontolandó, hogy a kastély közelségében továbbra is működik a neuropszihiátriai kórházotthon, ugyanakkor a romániai politikai instabilitás is rányomhatja bélyegét a következő esztendőkre.

Tény, hogy a Kemény család tagjai nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Mostanáig a marosvécsi önkormányzattal, az egészségügyi intézmény vezetőségével, a román igazságszolgáltatással vívták nehéz csatájukat azért, hogy ismét rendelkezhessenek a hatalmas épület fölött. Ezután immár kizárólag az ő felelősségük, hogy a viszonylag épen, de üresen fennmaradt kastély állaga ne romoljon tovább, és újra az erdélyi magyar közélet centrumává váljon. Ehhez mindenképpen hathatós állami, netán uniós támogatásra lesz szükségük.