Magyarország az első autoriter EU-tagállam?
„A Fidesz létrehozott egy mélyen illiberális alkotmányt, amely biztosítja számára a hatalomgyakorlást akkor is, ha elveszítené a jövőbeni választást” – kezdi cikkét a The Guardian, amely részletesen beszámol az új magyar alkotmány – újkori nevén: alaptörvény – megszületésének körülményeiről és várható hatásairól.
A magyar parlament megszavazta és a köztársasági elnök aláírta az új, egyes megfigyelők által „húsvéti alkotmánynak” nevezett alaptörvényt, amely számos kritikus szerint „egyértelmű letérés a liberális demokrácia közös európai értékeinek útjáról”.
Természetesen a kormányzó Fidesz nem így látja. A szavazást megelőző héten a kormány „hivalkodó konzultációt” folytatott a Velencei Bizottsággal, melynek feladata az európai törvénykezés védelme, ám a bizottság szakértői nem láthatták a teljes szöveget, ezért komoly kételyeiket fejezték ki az új alkotmánnyal kapcsolatban.
A Fidesz politikusai a Wall Street Journalban elhelyezett cikkel igyekeztek elmagyarázni az amerikai kormánynak és közvéleménynek is, hogy az új alkotmány a kommunizmus végső legyőzését jelenti, hiszen a régi 1949-es alkotmány még a sztálinista érában született – írja a The Guardian. A politikai PR-szakértők azonban "kényelmesen elfelejtik megemlíteni", hogy az alkotmány 1989 óta a felismerhetetlenségig megváltozott. Arról sem tesznek említést, hogy az elmúlt húsz évben Magyarországon kialakult egy nemzetközi megbecsülésnek örvendő alkotmánybíróság, figyelemre méltó liberális-demokratikus ítélkezési gyakorlattal, melynek jogköreit most jelentősen meggyengítik.
De a mítoszteremtésen kívül mi is a probléma az új alkotmánnyal? – teszi fel a kérdést a The Guardian. Először is a „hiányzó mandátum”, vagyis az, hogy a tavalyi választásokon a Fidesz nem ezzel kampányolt, a választók csupán a korrupt szocialistáktól akartak szabadulni, de nem vágytak „fülkeforradalomra”, így a kétharmados mandátumtöbbség sem jelent felhatalmazást új alkotmány megfogalmazására.
További „újítás” a fékek és ellensúlyok kiküszöbölése, a „kivételesen hosszú időszakokra” kinevezett Fideszes megbízottak a „névlegesen független” intézmények élére. Ennek az lesz a következménye, hogy ha a Fidesz elveszítené a választásokat, a kinevezettjei folytatják a hatalomgyakorlást, hiszen kevéssé valószínűsíthető, hogy bármilyen más politikai csoportosulás kétharmadot szerez a jövőbeni választáson, ezért egy esetleges baloldali kormány költségvetését megvétózhatja a Fidesz kinevezettjeiből álló költségvetési tanács, és ezután "a Fidesz kinevezte elnök feloszlathatja a parlamentet”. Félő, hogy az új Fidesz-alkotmány tovább mélyíti a szakadékot a bal- és a jobboldal között, ami akár egy sor „alkotmányos krízishez” és talán egyfajta „hideg polgárháborúhoz” vezethet.
A cikk szerzője kitér még az egypárti alkotmány „nemzeti hitvallásnak” nevezett preambulumára, amely nem csupán „nemzeti mártírium és giccses szimbolizmus”: „Sok magyar alázatosan meghajol a preambulum előtt, amely szétkürtöli a világnak a magyarok teljesítményeit, a kis ország sagáját arról, hogyan mentették meg Európát a törököktől.”
Bár a Fidesz képviselői lelkesen állítják, hogy az új alkotmány hasonlít más európai országok alkotmányához, nincs még egy olyan preambulum, mint a magyar, és az alkotmányt nem cikkelyekként, hanem „egész csomagként” kell nézni. Márpedig - folytatja a The Guardian - ez a csomag „mélységesen illiberális” és elüt a közös európai demokrácia-felfogástól, amelyben helye van a legitim ellenzéknek is. Ezzel szemben áll az a „demokrácia”, ahol egyetlen párt, akár kormányon van, akár nem, „igényt tart arra, hogy tartósan az egész nemzet nevében szóljon” – zárja beszámolóját a The Guardian.
