Magyar–magyar pálfordulás
„Hátulsó pár, előre fuss” – jelszóval folyik az erdélyi magyar politikai tornaóra: eddig Tőkés László és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács volt a Fidesz stratégiai partnere, mostanában viszont egyre biztosabbnak látszik, hogy különbékét köt egymással a másfél évtizede feszülten távolságot tartó Orbán-párt és „poszt-Markó”-szervezet. Tusnádfürdőn nem nyilvános tárgyalásokat folytatott egymással Orbán Viktor és Kelemen Hunor, a Fidesz és az RMDSZ első embere. Őszre Traian Băsescut is Budapestre várják, és magyar–magyar csúcstalálkozóra is sor kerülhet. PARÁSZKA BORÓKA elemzése.
A nem várt fordulat oka, hogy választások lesznek. Jövőre Romániában, 2014-ben pedig Magyarországon, és mindkét országban voksokra kívánják váltani a magyar–magyar illetve magyar–román politikai viszonyokat. Az erdélyi magyarok szavazatairól szól tehát a játszma.
Orbán Viktor az elmúlt másfél évben elszámította magát, amikor abban bízott, hogy Tőkés László kiemelt támogatásával létre hozható az Erdélyi Magyar Néppárt. A párt bejegyzését a bukaresti bíróság arra való hivatkozással, hogy a szervezet nem országos érdeket képvisel, elutasította. Nemcsak az elmaradt bejegyzés nehezíti a szervezet létrejöttét. A Jurnalul Naţional című román napilap a bukaresti Új Magyar Szóval közösen tényfeltáró elemzést tett közzé, s eszerint a támogató aláírások között hamis ellenjegyzések is szerepelnek. Bár a Tőkés László mögött álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közleményben megalapozatlannak nevezte a vádakat, az már egészen biztos, hogy nem lesz versenyképes alternatív párt az RMDSZ mellett (vagy ellen) a következő évi választásokon.
Források Tőkéséknek
Nemcsak a bírósági elutasítás és a hamisítási botrány miatt sodródott partvonalra az Erdélyi Magyar Néppárt, hanem azért is, mert a másfél éve tartó pártépítési folyamat során nem sikerült az RMDSZ struktúrájához hasonló, egész Erdélyben jelen lévő szervezeti hálózatot létrehoznia. Kevés ember sorakozott fel Tőkésék mögé, és egyelőre azt sem tudni, mit is akar a szűk csapat, mert a várva várt pártprogramot az ígérgetések ellenére sem hozták még nyilvánosságra az alapítók. A Fidesznek tehát, ha politikai szempontból cselekvőképes partnert akar Erdélyben, egyezséget kell kötnie a Kelemen Hunor által vezetett szervezettel. Mi lehet ennek az ára?
Az RMDSZ látszólag nyert helyzetben van: még mindig ez a szövetség rendelkezik az egész országot behálózó szervezeti struktúrával, politikusai jelen vannak az önkormányzatokban és a kormányhivatalokban is. Az RMDSZ-t az sem törte meg, hogy a Fidesz-kormány minden forrást átirányított a Tőkés László körül kibontakozó szervezetekhez: ha Orbán Viktor alkut akar, akkor immár nem elég a támogatások megvonásával érvelnie. Az RMDSZ ha nem is jól, de elvan a magyarországi pénzek nélkül is, ám stabilitásához most szükség van a pártfinanszírozási kérdéseken túli szövetségekre, szervezeten és országon belüli és kívüli támogatásra is.
Nem a forráshiány okozhat válságot ugyanis a szervezetben, hanem saját kormányzati szerepvállalása, az etnopolitika által kialkudott alkupozíciók fenntartása. Traian Băsescu és jobboldali pártja, a megtévesztő nevet viselő Demokrata-Liberális Párt „korbáccsal és mézzel” fegyelmezi az RMDSZ-t: miközben évek óta tart az erdélyi magyar autonómiáért folytatott lobbizás, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kisebbségi politika soha nem volt még ennyire kiszolgáltatott. A magyar kormány is, Tőkésék is, és az RMDSZ is újra és újra megtapasztalhatja ebben az időszakban, hogy Bukarestet nem lehet kihagyni az erdélyi „játszmákból”. Kettős állampolgárság ide, választójog kiterjesztése oda: a magyar–magyar viszonyok csak akkor fenntarthatók, ha azokat a román fél is támogatja.
A Tőkés-párt nem tudott megerősödni, de a Fidesz által is gyengített RMDSZ is tovább gyengült: az utóbbi hónapokban sorozatosak voltak a szövetség miniszterei elleni támadások. Júliusban Borbély László környezetvédelmi miniszter lakásfelújítási ügye került a bukaresti lapok címoldalaira: a vádak szerint az RMDSZ második emberének ingatlanát húszezer euró értékben újíttatta fel egy Szatmár megyei cég – közbeszerzési megbízások reményében.
Ezzel egy időben Traian Băsescu Románia adminisztrációs átalakítására tett javaslatot: az új „szupermegyésítés” révén megszűnt volna az erdélyi magyar szervezetek monopóliuma az etnikai szavazatokra. Az RMDSZ bekeményített: ellenszegült az átalakításnak.
Az aranybányaügy
A megyésítési vita még le sem csengett, amikor július végén minden eddiginél váratlanabb fordulat következett be: Kelemen Hunor kulturális miniszterként hozzájárult ahhoz, hogy elindulhasson az egy évtizede húzódó verespataki beruházás, a Kárpátok legnagyobb aranybányája. Ha a Borbély László vezette környezetvédelmi tárca nem lép közbe, az év végéig a kanadai–román vegyes vállalat megszerezheti a román kormány engedélyét a ciánalapú technológiás kitermeléshez. Az elmúlt években a verespataki beruházás ellenzői között fontos szerepet vállaltak az RMDSZ politikusai. A civil szervezetek és a környezetvédők most pálfordulással vádolják Kelemen Hunort, és példátlan összefogással próbálják elérni, hogy a legerősebb magyar szervezet elnöke, a kulturális tárca vezetője gondolja meg magát.
A játszma tétje a már alig menthető politikai presztízs (egyelőre úgy tűnik, a szövetség „elárulta” a zöldeket, a civileket és mindazokat, akik Erdély épített örökségéért aggódnak), továbbá sok-sok pénz. A verespataki beruházásért évek óta hihetetlen ráfordításokkal lobbizó cég hetvenmillió dollárt ajánlott fel örökségvédelemre, és Kelemen kritikusai szerint aligha véletlen, hogy épp a kampány kezdetén köt üzletet a kormány Verespatak ügyében.
Párhuzamosan a Borbély László elleni vádakkal, az aranykitermelési botránnyal a napokban robbant az egészségügyi bomba: lemondott Cseke Attila, az egészségügyi tárca vezetője, holott ő volt – a román politikusok által is – a legsikeresebbnek mondott RMDSZ-es miniszter. Cseke Attila vitte a vállán a román egészségügyi reformot. Az elmúlt két évben működése nem volt botrányoktól mentes, de látványos eredményeket ért el. A demokraták mégis kihátráltak mögüle, mivel a finanszírozás terén nem sikerült elérni a korábban kialkudott minimumot sem. Miközben Traian Băsescu az elmúlt hetekben szó szerint „elküldte Csekét”, kormánya egyik legbiztosabb tagját, egyben arra is utalt, hogy a következő politikai ciklusban is számít az RMDSZ együttműködésére. Természetesen az általa diktált feltételeknek megfelelően.
A mérleg tehát most így áll: az RMDSZ a legkényesebb politikai ügyekben kényszerül állásfoglalásra a következő hetekben, vezető politikusai folyamatos támadások kereszttüzében állnak, de nagyon úgy tűnik, hogy a következő választások során megint ez a szervezet viheti el az erdélyi magyar voksokat, amelyek begyűjtéséért pedig minden eddiginél nagyobb árat kell majd fizetni, és szigorú alkukat kell kötni. Ha jól teljesít is az RMDSZ a következő választásokon, akkor ez a viszonylagos siker a romániai jobboldal által szigorúan ellenőrzött győzelem lesz.
Ciános egység
Orbán Viktor és a Fidesz a tavalyi választások után saját képére próbálta átfazonírozni az erdélyi magyar politikát, minden eddiginél erősebb nemzeti érdekképviseletet ígérve. Nem kellett másfél év sem ahhoz, hogy kiderüljön: nemcsak nem diktálhat Erdélyben, de kénytelen lesz elfogadni az RMDSZ feltételeit, továbbá azokat is, amelyeket az RMDSZ-nek Bukarestből diktálnak. Lehet, hogy létrejön a minden eddiginél szélesebb magyar egység, de ennek az új szövetségnek nem autonómia lesz a neve, hanem – például – Verespatak vagy ciántechnológia. És ha lesz egy kis szerencséje a Nyugatnak hadat üzenő Orbán Viktornak, akkor sikerül kicsikarnia némi együttműködést az aranyban utazó nemzetközi tőke politikában is érdekelt üzletfeleiből.
