Magyar uniós mérleg – tapintatosan
Időszerű a megemlékezés az EU-bővítés 10. évfordulójáról, benne Magyarország felvételéről. Ezt tették az Andrássy Egyetem és a CDU Andenauer Alapítványának budapesti rendezvényén is. Tanulságos mondatok hangzottak el, amelyek határozottan cáfolták Orbán Viktor notórius unió-ellenes kirohanásait – ám nyíltan persze szó nem esett arról, hogy a magyar miniszterelnök újabb választási győzelmében is nagy szerepe volt az EU elleni harcának.
Igaz, Orbán számtalan, Brüsszelt Moszkvához hasonlító populista támadás után győzelmi ünnepségén fontosan tartotta hangsúlyozni: az eredmény azt is jelenti, hogy a választók az EU-ban maradás mellett szavaztak. (Legalábbis azzal, hogy nem a kilépést hirdető vetélytársra, a Jobbikra voksoltak). Az ismert pávatánc újabb előadása állhatott mögött is, hogy Martonyi János, talán utolsó fellépésében külügyminiszterként hangoztatta a rendezvényen: Magyarország az uniós belépéssel. „hazatért” Európába Martonyi Brüsszel és kormány négy éves heves harcait azzal intézte el, hogy „minden vitás kérdést az Unió kereteiben sikerült megoldani.” A németül kitűnően beszélő, de láthatóan fáradt miniszter – tőle szokatlanul – előre megírt beszédet olvasott fel döcögősen. Mint mondotta, a bővítés erősítette az uniót. Annak több önbizalommal kellene fellépnie, s tovább mélyítse az együttműködést, hogy ellensúlyozza az erőket, amelyek szét akarják feszíteni.
Az új biztonságpolitikai helyzet egyébként erősíti az összetartást. Másrészt Martonyi úgy vélte, hogy az unió rendszere túl bonyolulttá vált, ez növeli a választók bizalmatlanságát, további hatáskörök Brüsszelnek való „lopakodó” átadásával pedig csak az együttműködés ellenzőinek adnak érveket.
Alaptalanok az állítások, hogy az EU-ban bárkik, bármit ráerőltethetnek egy országra – hangoztatta az ankét egyik német részvevője, Georg Milbradt, a drezdai műegyetem közgazdász tanára, korábban – a CDU színeiben – Szászország miniszterelnöke. Ha ezt sokan nem is tudják, Brüsszelben valamennyi tagállam ott van minden határozat mögött, azokat a döntés-előkészítő testületekben a németek épp úgy megszavazzák, mint a magyarok, nem lehet úgy tenni, mint ha bárkire nyomást gyakorolnának.
Milbradt felhívta a figyelmet, hogy az Unió a keleti bővítéssel ugyanúgy alapvetően megváltozott, mint Németország az egyesítéssel – még ha ezt sokan máig nem veszik figyelembe: így például a dél-európai tagállamok nagyobb szolidaritást élveznek, mint a közép-kelet-európaiak – holott az utóbbiak a szegényebbek.
Árt a Brüsszel elleni hangulatkeltés
Eckardt Stratenschulte, a berlini Európai Akadémia (az integráció kérdéseivel foglalkozó tudományos intézmény) vezetője is hasonló szellemben emlékeztetett: az európai álom törékeny – éppen ezért sokat ártanak az olyan beszédek, hogy a brüsszeli bürokraták rabszolgává teszik az embereket. Így a választók elvesztik bizalmukat az EU iránt, holott az elmúlt században elért történelmi siker után most az a feladat, hogy tovább erősítsük az európai együttműködést. Az integrációt egyáltalán ellenzőket, akik a májusi európai választáson várhatóan erősödnek majd, érvekkel nem lehet meggyőzni – csak az segíthet, ha a többségből, az együttműködés híveiből minél többen szavaznak. Erre annál is nagyobb szükség van, mert új helyzetbe kerültünk: Oroszország vitatott partnerből ellenféllé vált, a Krim bekebelezésével, „ami azt jelenti Európának, mint 2001 szeptember 11-e Amerikának, Putyin többet tett az unió egységéért, mint az Európai Bizottság öt év alatt...”
Az ankéton ezúttal csak az előadók fejthették ki nézeteiket. A német vendégek nyilvánvaló tapintatból nem térhettek ki az izgalmas botrány-történetre, hogyan alakult az Unió és új, magyar tagjának viszonya ebben az évtizedben – s mit várhatnak Brüsszel és a magyarok a pávatáncot lejtő kormányfőtől a következő esztendőkben.
