Magyar matematikus a Harz-hegység lábánál

Neumann János (1903-1957) Budapesten született. Édesapja 1913-ban nemesi címet kapott, fia így lett margittai Neumann János, aki később, külföldön, a John von Neumann nevet használta. Már kiskorában rendkívüli eredményeket mutatott fel a fejszámolásban – ez utóbbi képessége felnőtt korában szinte védjegyévé vált: a legenda szerint a korai elektronikus számológépek számításait fejben ellenőrizte – gépekkel azonos sebességgel...
1913-ban vették fel a fasori Evangélikus Főgimnáziumba, ahol a nagy h írű Rátz László tanár úrtól tanult matematikát, majd 1921-től a budapesti Tudományegyetem matematika szakán tanult. Egyetemi évei alatt sokat tartózkodott Berlinben, ahol szorosra fűzte kapcsolatát Wigner Jenővel, Szilárd Leóval és Gábor Dénessel. 1926-27-ben Göttingenben bővítette tovább tudását, tartózkodása emlékét márványtáblával örökítette meg a német egyetemi város közönsége. 1930-ban meghívták vendégprofesszornak az Egyesült Államokba, a Princeton Egyetemre, ahol a világ legkiválóbb tudósai gyűltek össze. A városkában ma utcanév is őrzi Neumann emlékét.

A II. világháború idején addigi tevékenysége mellett Los Alamosban részt vett az első atombomba megépítésével kapcsolatos titkos program elméleti munkáiban. Az atom/hidrogénbomba kísérleti robbantásainál keletkező lökéshullámok tanulmányozásával olyan bonyolult matematikai összefüggésekhez jutott, amelyeket klasszikus módszerekkel már nem tudtak megoldani. Ekkor fordult a nagy sebességű elektronikus számítások lehetősége felé s neve összekapcsolódott a modern elektronikus számítógéppel. Kiemelkedő érdemeket szerzett annak logikai tervezésében, alapvető gondolatait –a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasítás-rendszer – Neumann-elvekként említi a tudomány. Munkásságából ő a kvantummechanika matematikai megalapozását tartotta a legfontosabbnak.

Farkas József György